Csernobilba visszatért az élet, és köszöni, remekül van!

A csernobili atomkatasztrófa 1986. április 26-án örökre átírta a világtörténelmet. A mai Ukrajna, akkoriban Szovjetunió területén található  Pripjaty és Csernobil városok melletti Vlagyimir Iljics Lenin atomerőműben történt robbanás hatása még sok ezer évig fennáll majd.Az atomerőmű-balesetről a legnagyobb hatású sorozatot 2019-ben sugározta az HBO, ez pedig újabb hatalmas löketet adott az egyébként is durván felfelé ívelő katasztrófaturizmuson.  Olyannyira, hogy az egyik legismertebb magyar tévés, Vujity Tvrtko is odamerészkedett, hogy leforgasson egy dokumentumfilmet.

A csernobili élővilág magasról tesz a sugárzásra

A baleset előtt Csernobil környékén hasonló volt a helyzet, mint a legtöbb iparváros közelében: a környezetet jelentősen átalakította, saját maga képére formálta és hasznosította az ember.

A nyomasztó látványt nyújtó szocialista betontömbök még ma is állnak, ám a lakosság evakuálása óta rengeteg változás történt itt.

A katasztrófa után a lakosság kitelepítése a sugárszennyezett területről csak 36 órás késéssel kezdődött meg. A Csernobil és Pripjaty környékén élő 350 ezer embert mind egy szálig evakuálták, és néhány száz idős emberen kívül azóta sem tért vissza senki.

A 30 kilométeres zóna 

A csernobili robbanás utáni radioaktív kihullás által leginkább szennyezett területet 30 kilométeres zónának nevezik. Ez a terület Ukrajnából és Fehéroroszországból is kiharap egy-egy darabot magának. 

A zóna alakja nem kör alakú, inkább hosszúkás. Az egykori atomerőműhöz legközelebbi határpontja 30 kilométerre van, de nyugatra 60 kilométerre is elnyúlik. 

A belső, 10 km-esnek nevezett zóna a legszennyezettebb, a külső, 20 kilométeres zónában elvileg lehetne már lakni, de csak kevesen kaptak eddig engedélyt.

A zónába belépni csak engedéllyel, 18 év fölötti lakosoknak, illetve ukrán vagy régi szovjet rendszámú gépjárműveknek szabad.

Vörös-erdő

A csernobili veszélyzónán belül az atomerőműtől 8 kilométerre nyugatra található a Vörös-erdőnek nevezett terület. 

Nevét onnan kapta, hogy a reaktorbaleset után ide különösen nagy mennyiségű radioaktív hulladék jutott, ez pedig tönkretette az egyébként zöld fenyvest. Szemtanúk szerint a katasztrófa után az erdő vörösesbarna színűvé változott. 

A Vörös-erdő a 30 kilométeres zóna legszennyezettebb része. Az elpusztult fákat 1988-90 között igyekeztek pótolni, nagyjából sikeresen. Akadt ugyanis bőven olyan facsemete, amelyeken a sugárzás hatására rendellenes elváltozások jelentek meg. Ilyen például a gigantizmus (óriásnövés), de alaki torzulások is előfordulnak.

Bár már nem akkora a sugárzás, mint a baleset utáni napokban – akkoriban egy óra alatt is össze lehetett szedni a halálos dózist a Vörös-erdőben -, védőöltözék nélkül manapság sem tanácsos errefelé sétálni.

Csodásan regenerálódó állatvilág

Igazi csoda, és a reaktorbaleset vitathatatlanul legpozitívabb eredménye a környék élővilágának helyreállása. 

Ugye, milyen fantasztikus a természet? Ebben a 30 kilométeres zónában a felmérések szerint a biodiverzitás és az állatfajok egyedszáma megsokszorozódott, amióta a terület lakatlanná vált és a bolygatás jórészt megszűnt.

Európai bölény

A tudósok szerint a vaddisznók száma 1986 és 1988 között a nyolcszorosára emelkedett. A területet kutató Gyenyisz Visnevszkij biológus azt mondja, a radioaktivitás negatív hatásai azért jelen vannak, például az itt élő állatok kevesebb utódot hoznak világra, és rövidebb ideig is élnek, de “ezek a negatív hatások nem annyira jelentősek, mint az a tény, hogy az ember már nem avatkozik közbe”.

A területre olyan értékes, arrafelé ritkaságszámba menő fajok is visszatértek, mint a hiúz, a farkas, vagy a Przsevalszkij-ló, amelyet a kihalás fenyeget, de néhány példányát sikerült ide betelepíteni. A lovak egyedszáma azóta eléri a százas nagyságrendet.

Przsevalszkij-ló

Csernobil környékére visszatértek a barnamedvék és a bölények is, továbbá 200-nál is több madárfaj telepedett itt meg újra.

A visszatérő állatvilág csodáit leglátványosabban a TREE (TRansfer-Exposure-Effects) projekt mutatja be. A kutatás során mozgásérzékelő kameracsapdákat szereltek fel a Tiltott Zóna több pontján, és ilyen lenyűgöző felvételek készültek: