Pitcairn-szigetek – ingyen telket kap, aki az Isten háta mögé jön letelepedni

A Csendes-óceán egyik legtávolabbi zugában található Pitcairn-szigetekre pontosan illik a mondás: az Isten háta mögött. A négy sziget közül csak egy, a vulkanikus Pitcairn lakott. Rajta kívül ide tartozik még három kis korallatoll, az Oeno és a hozzá tartozó Sandy-atoll, a Henderson-sziget és a Ducie-atoll.

A Pitcairn-szigetek Polinézia keleti részén helyezkednek el nagyjából fél úton Új-Zéland és Panama között. Közigazgatásilag – mint tengeren túli terület – Nagy-Britanniához tartoznak.

Megközelítése igen nehézkes, mivel reptér nincs, csak a hajó jöhet számításba. Az 5300 kilpméterre lévő új-zélandi Aucklandből egyhetes hajóúttal juthatunk el Pitcairnre, míg ha a polinéziai Mangareva-szigetről indulunk, megússzul 30 órával. A sziget közelében kikötni sem lehet, a hajók csak távolabb horgonyozhatnak le, és csónakokkal történik az utasok partra juttatása.

Történet

A Pitcairn-szigetek egészen addig lakatlanok voltak, amíg partra nem szállt itt a legendás Bounty lázadóinak egy része és a magukkal hozott tahiti-őslakos férfiak és nők. A sziget lakosságai mai napig az ő leszármazottaikból áll.

Az első lakók tehát 1790-ben érkeztek ide, 9 angol lázadó, 12 tahiti nő és 6 tahiti férfi személyében. Henry (vagy más források szerint John) Adams kis kolóniát szervezett a szigeten. Földművelésre és angol nyelvre tanította a polinézeket, ez utóbbihoz egy Bibliát használt alapul. Az itteni nyelv is egyfajta angol-tahiti keveréknyelv, még erősen őrzi a középkori angol nyelv sajátosságait.

Így beszélnek ma az pitcairniek:

A szigetek 1808-ig teljesen rejtve voltak a civilizáció elől, ebben az is segített, hogy Pitcairn-t rossz helyen jelölték a térképek. Ezt követően újra felfedezték, majd 1838-ban Nagy-Britannia annektálta. A lakosság gyors növekedésnek indult, és 1856-ra 194 fősre duzzadt. Ezt már képtelen lett volna eltartani a sziget, így a lakosok egy részét az Ausztrál fennhatóság alá tartozó Norfolk-szigetre telepítették. A népesség 1936-ban volt a legnagyobb, akkor 250-en éltek a szigeten.

A lakosság lassan, de biztosan fogy.

* 1856 a Norfolk-szigetre költözés miatt Pitcairn kiürült. ** 1859 Visszatérés Norfolkról.

Pitcairn 1952-től a Fidzsi-szigetek és Tonga fennhatósága alá tartozott, de 1970-ben e szigetcsoportok függetlenné váltak, míg Pitcairn az új-zélandi brit főbiztos felügyelete alá került.

Távol a civilizációtól, gyönyörű környezetben

A szigeti kolónia megalapítójáról nevezték el a fővárost. Adamstown a maga kb. 50 lakosával ,,a világ legkevesebb lakosú fővárosa” címmel büszkélkedhet.

A pitcairni élet meglehetősen zordnak tűnhet azok számára, akik hirtelen szakadnak ki a civilizációból. A szigeten a külvilággal való kapcsolattartás elsődleges eszköze az amatőr rádió, noha többen is rendelkeznek internetkapcsolattal, és tévécsatornákat is lehet fogni. Az áramot aggregátorok szolgáltatják, de csak reggel 8-tól 13 óráig, majd 17 órától 22 óráig van áram a szigeten.

Az esetleges szigetre költözőket ingyen telek és ház várja, de nem mondhatnánk, hogy tolonganak Pitcairn-re a bevándorlók. A környezet persze mesés, állítólag sehol máshol nem pompázik ilyen kék színben a Csendes-óceán.

Az éghajlat is szinte tökéletesnek mondható, köszönhetően a szigetek trópusi fekvésének (csak mintegy 160 kilométerrel vannak délre a Baktérítőtől).

Pitcairn székhelyének, Adamstownnak az éghajlati diagramját vizsgálva azt látjuk, hogy a leghidegebb hónap is 18 fölötti átlaghőmérséklettel bír – ez megfelel a magyarorszgi júniusnak, és a hőmérő még soha nem mutatott itt 16 foknál alacsonyabbat.

A csapadék eloszlása is egyenletes, itt majdnem háromszor annyi eső esik, mint például Budapesten.

Ami viszont komoly hátrány, az a helyi munkalehetőségek hiánya. A pitcairniek hagyományosan bélyegkiadásból és kézművestermékek értékesítéséből élnek, amellett, hogy önellátó halászatot és növénytermesztést folytatnak.

Pitcairn azok számára lehet megfelelő letelepedési hely, akik passzív jövedelemből élnek, esetleg saját céget vezetnek, ami nincs helyhez kötve. Internetkapcsolattal távmunkások is otthonra lelhetnek itt, de mégsincs túljelentkezés.

Aszfaltozott utat alig találni, a lakosság a földutakon quadokkal közlekedik.

Növény- és állatvilág

A Pitcairn-szigeteken mintegy kilenc növényfajról tartják, hogy csak itt található meg (endemikus). Ilyen például a korábban fontos faanyagként használt tapau és az óriáspáfrány. A vörös bogyójáról híres Coprosma rapensis var. Benefica a kihalás szélére sodródott.

Az állatvilág jeles képviselői a színpompás trópusi madarak (elsősorban a tengeri madárvilág gazdag), illetve a szigetek környéki vizekben élő közel kéttucatnyi delfin- és bálnafaj.

1937 és 1951 között Irving Johnson, a Yankee Five kapitánya öt galapagosi óriásteknőst hozott a szigetre. Ma már csak egy él közülük, korábban Mr. Turpen vagy Mr. T néven emlegették, később viszont kiderült, hogy nőstény.

Fotó: travellerspoint.com

Mrs.T általában a nyugati kikötőnél tartózkodik a Tedside-ben. A szigeten bűncselekménynek minősül, ha valaki megöli, kárt tesz benne, elfogja, megsemmisíti, vagy bármi más módon árt neki.

Szégyenfolt a közelmúltból

A betepülési vágyra negatív hatással lehet az is hogy 2004 őszén megdöbbentő híreket kaptunk  kicsiny szigetekről. Pedofil bűncselekmények vádja miatt az új-zélandi rendőrség 4 személyt (a 15 fő munkaképes férfilakosság több mint egynegyedét) – köztük a helyi kormányzót is – előzetes letartóztatásba helyezett.

Az angol bírák október 29-én meghozott ítélete alapján a sziget közösségének vezetőjét, Steve Christian polgármestert, Fletcher Christian közvetlen leszármazottját ötrendbeli, gyermekek elleni erőszak miatt bűnösnek találták, és három év szabadságvesztésre ítélték. Fia, Randy Christian szexuális erőszakért hat év börtönt kapott. Egy másik szigetlakót hasonló bűncselekményért öt, míg a 78 éves Len Brownt két év börtönre ítélték. Két másik vádlottat is bűnösnek találtak, de őket nem zárták be. A hetedik megvádolt férfit felmentették.