Melegmány-völgy

Pécs és Komló határában gyönyörű, ősi bükk- és tölgyerdők borítják a Melegmány-völgy elnevezésű természetvédelmi területet. A természetvédelmi terület nevét legértékesebb részéről, a „Melegmány-völgy”- ről kapta. A Melegmány név már az 1554., 1565. és 1582. évi török adóösszeírásokban Melegmál néven falucskaként szerepelt.

A kis magyar falu nevének ez a régi, tájnyelvi változást nem szenvedett alakja egyben jellemzi a területet. A Mál a magyarban nemcsak az élő állatok hasi részét jelentette, hanem valamely hegynek fokozatosan felmelegedő déli oldalát is. A természeti – mikroklimatikus – jelenség hatása természetesen megmutatkozik a terület különleges növény-és állatvilágában. A területre vonatkozó első kézírásos térkép a pécsi székeskáptalan gazdasági levéltárában található és 1797-ből származik.

Melegmányi völgy

Korábban tenger hullámzott itt

A terület jelentős földtani érték. A triászmészkőből karsztos üregek, hasadékok, szakadékos völgyek keletkeztek az egykori mediterrán tenger elöntése előtt. A tenger hullámverése a sziklákat letarolta és az üregeket betemette. A tenger elvonulásával (a szakaszosan újra kiemelkedő hegység területén) új völgyek keletkeztek és megindult a karsztos pusztulás is. A hegyépítő mészkő a belső üregrendszer kialakításának kedvezett, a tetőkön töbrök, víznyelők, a hegy mélyében barlangok keletkeztek. A barlangok mészben és szénsavban gazdag vize a völgy mélyebb szintjén előcsapódó mésztufa kéreggel borítja a vízfolyásba hulló ágat, levelet és a fejlődő mésztufaterasz önmagát növeli tovább. Az ilyen tetaratákon nyugvó kis tócsákban tükörként törik meg a csillogó napsugár, belőlük ezerfelé ágazva zuhatagban ömlik a víz lefelé.

A Melegmány-völgy legszebb, 6-8 méter magas, cseppköves építésű mésztufagátjain fátyolként hull a víz, szépsége vetekszik a híres bükki Szalajka-völgy vízeséseivel.

A melegmányi forrás-barlang

A melegmányi forrás-barlang a forrás felett, a völgy alján nyílik, hossza mintegy 60 méter, végében 2,5 méter mély hidegvízű tó található. Érdekes, hogy a barlangban élő vakrák a távolabbi abaligeti barlangban, és nem a közeli Kőlyukban élővel azonos. A vakrákok a jégkorszakból visszamaradt melegkerülő állatok, amelyek barlangokban, alpi tavakban és az északi félteke patakjaiban, hidegvízű forrásaiban leltek menedéket. Számukra legkedvezőbb a 9-11 °C- ú víz, melegebb vízben elernyednek, életerejük csökken és még a táplálék felvételére is restek. Az álaltok vakok, látószervük elcsökevényesedett, ez a barlangi életmód általánosan ismert és sokat vitatott jelensége.

Melegmányi barlang

A terület, ellentétben a Mecsek déli lejtőjével, vízben gazadag. Ez az erdei álaltoknak és gazdag madárvilágnak kedvező életlehetőséget nyújt. az érdekes bükk-és tölgyerdő védelme alatt a lágy szárú növényvilág is jelentős érték. Néhány jellemző: a baranyai magyarok tálmosó füve (zsurló) egyik fajtája díszlik a Peknyákban. A többféle páfrányfaj közül érdemes megemlíteni a díszes vesepáfrány rendkívül szép példányainak sorát. Megtaláljuk az illatos hunyort (a baranyai magyarok ökörverő gyökerét), a tündérfürtöt, a kis párlófüvet, a tarka ledneket, a havasi tisztesfüvet, az olasz mügét (amelynek neve a francia nyelvből átvett érdekes nyelvújítási szó). Nagy foltokban jelentkezik Baranya megye védett növénye, a szúrós csodabogyó. Érdekes őszi színt nyújt a termésével a pirító vagy csúzgyökér, amelynek gyökérgumóit népi orvoslásra használták, de vadtáplálék is. A rozsdás gyűszűvirág, az aranyos baraboly ma már védelmet érdemlő növényritkaság.

A természetvédelmi terület viszonylag könnyen megközelíthető. A legszebb részeken, források mellett pihenőket, esőbeállókat és szalonnasütő helyeket is létesítettek.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>