Szomorú adatok – Így fogy el a határon túli magyarság a Kárpát-medencében

3
(2)

Nehéz megbecsülni, hogy jelenleg hány magyar nemzetiségű ember él a környező országokban. Az előző népszámlálás óta, a 2011-es adatok szerint a tágabb értelemben vett Erdélyben kétszázezerrel csökkent a magukat magyarnak vallók száma, a Kárpát-medencében összesen 10,4 millióan vallották magukat magyarnak a KSH adatai szerint.

magyarok etnikai térkép kárpát-medence

Magyarországon 9 937 628 embert írtak össze 2011-ben, és közülük 8 314 029-en vallották magukat magyar nemzetiségűnek kizárólagosan vagy más nemzetiség mellett. Ez 83,7 százalékos arányt jelent. Tíz évvel ezelőtt még 9 416 045-en, az akkori népesség 92,3 százaléka állította magáról ugyanezt.

A csökkenés okai

A határon túli magyarok számának csökkenése (országonként eltérő mértékben) az alábbi okokra vezethető vissza:

Asszimiláció (beolvadás, pl. vegyes házaságokkal)

Elvándorlás (főként a fiatalabb korosztály Magyarországra, vagy Nyugat-Európába költözésével

Alacsonyabb termékenység (elöregedik a magyar közösség)

Romániában az előző népszámlálás óta eltelt időben a magukat magyar nemzetiségűeknek vallók száma mintegy kétszázezerrel csökkent. Ez a csökkenés kivétel nélkül minden erdélyi megyében megfigyelhető. A terület 16 megyéjéből ötben – Arad, Krassó-Szörény, Hunyad, Szeben és Temes megyékben – a csökkenés mértéke elérte vagy meghaladta a 25 százalékot. Ezeken a szórványterületeken “a magyar közösség teljes felszámolódása reális közelségbe került” – fogalmaztak.

Szlovákiában a lakosság lélekszáma 5 millió 397 ezer, ebből magyar nemzetiségűnek vallották magukat 459 ezren (8,5 százalék), szlováknak pedig 4 millió 353 ezren (80,7 százalék). Az ország nyolc kerületéből kettő – Nagyszombat és Nyitra – esetében 20–25 százalék a magyar nemzetiségűek aránya, míg három másik kerületben (Kassa, Besztercebánya, Pozsony) szórványban, de nem elhanyagolható számban élnek magyarok. Az előző, 2001-es népszámlálás óta az ország lakossága kissé, 0,3 százalékkal nőtt, de mind a magyarok, mind a szlovákok száma és aránya visszaesett.

szerbiai népszámlálás eredményei szerint a Vajdaság lakosságszáma már jócskán kétmillió alá süllyedt, és itt 251 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek – közölték. Szerbia Vajdaságon kívüli területein alig néhány ezren mondták magukat magyar nemzetiségűnek, így e csoport aránya 13 százalék a Vajdaságon belül és 3,5 százalék egész Szerbiában. Nincs olyan körzet, ahol a magyar nemzetiségűek abszolút többséget alkotnak, de kettőben – Észak-Bácskában és Észak-Bánátban – 41 és 47 százalékos arányukkal relatív többségben vannak.

Az Ukrajna nemzetiségi összetételére vonatkozó adatok a 2001-es népszámlálásból származnak, ekkor Kárpátalja megye 1 millió 255 ezer lakosából mintegy 152 ezren vallották magukat magyar nemzetiségűnek – emlékeztetett a KSH. Becslések szerint jelenleg mintegy 141 ezer lélekszámú lehet Kárpátalján a magyar nemzetiségűek csoportja, a megyében összesen 1 249 000-en élnek a hivatalos 2011-es nyilvántartás szerint.

Horvátországban a 2011-es eredmények szerint 14 048-an (2001-ben 16.595-en) mondták magukat magyar nemzetiségűnek, és közülük csak 8249-en éltek a Drávaszöget is tartalmazó Eszék-Baranya megyében, a többiek szétszórtan Horvátország egyéb területein. Eszék-Baranya megyében egyébként összesen 305 ezren élnek, a magukat magyarak vallók aránya kevesebb mint 3 százalék.

Ausztriában a népszámlálás eredményei csak a születési helyre és az állampolgárságra vonatkoznak, így kizárólag a bevándorlók számának megbecsülésére jók. Burgenland esetében részben becslésekre hagyatkoztak, kiindulási értéknek a magyar nyelvet beszélők 2001-es létszámát vették. Mivel “a Magyarországról az elmúlt években meginduló tömeges kivándorlási hullám” egyik célországa Ausztria, és Burgenland esetében is jelentős bevándorlás volt megfigyelhető, úgy becsülik, hogy itt a magyar nemzetiségű lakosság száma mintegy 10 ezerre nőhetett az elmúlt évtizedben.

Szlovéniában nem tartottak hagyományos népszámlálást, a KSH becslésében a magyar nemzetiségűek létszámát 4000-re tették.

Összességében megállapították, hogy a tíz évvel ezelőtti népszámlálások eredményeihez viszonyítva a Kárpát-medence lakosságszáma csökkent, és a csökkenés nagysága meghaladta az 1 millió 100 ezret. A régióban kivétel nélkül csökkent a magyaron kívüli jelentősebb államalkotó nemzetek tagjaiként összeírtak létszáma is.

Fontos tendencia az is, hogy az ezredfordulót követő évtizedben a magukat magyar nemzetiségűként megjelölők csökkenésének üteme felgyorsult, a korábbi bő egymilliós csökkenést mintegy egymillió négyszázezres követte, aminek oka szerintük jelentős részben a nemzetiségükről nem nyilatkozók számának növekedése.

Néhány nagyváros, fájdalmasan gyors magyarságfogyással

Kolozsvár, Románia

Marosvásárhely után Kolozsváron él a legnagyobb létszámú magyar közösség Romániában: 60 287 fő (2002-ben, ami 19%-os, 14 000 fős csökkenést jelent 1992-hez képest). Ez a 60 000-es közösség képezi a város 18,96%-át.

2011-ben már csak 49 425 magyar anyanyelvűt számláltak össze, ami a lakosság 15,2%-a. A tényhez tartozik viszont, hogy a városban élők 7%-a, 22 884 ember nem nyilatkozott etnikai hovatartozásáról. A magyarok valós aránya 16% körül lehetett e népszámlálás idején.

Marosvásárhely, Románia

Az egykoron abszolút magyar többséggel bíró városban ma már közel 60 százalék a román lakosság aránya. A betelepítéseknek és a nacionalista politikának köszönhetően a 2002-es népszámlálásra sikerült elérnie az ország vezetésének, hogy kisebbségbe kerültek a magyarok. Marosvásárhelyen mindig is éltek román nemzetiségűek, de a 70-es évekig szinte végig megvolt a legalább kétharmados magyar többség.

Év Összesen Magyar Román Német Zsidó Roma Egyéb
1850 8 719 75,1% 13,5% 2,8% 2,9% 3,8% 1,9%
1880 12 883 88,9% 5,2% 3,5% 2,4%
1900 19 552 83,3% 11,6% 3,6% 1,5%
1910 25 517 89,3% 6,7% 2,4% 1,6%
1930 40 058 57,2% 26,7% 1,7% 12,1% 1,1% 1,2%
1966 86 464 70,9% 28,3% 0,6% 0,2%
1977 130 076 63,6% 34,8% 0,6% 0,4% 0,5% 0,1%
1992 164 445 51,4% 46,1% 0,3% 0,1% 2% 0,1%
2002 150 041 46,7% 50,3% 0,2% 0,1% 2,4% 0,2%
2011[17] 134 290 42,84% 49,17% 0,15% 0,05% 2,32% 5,47%

A 2002-es népszámlálás adatai

Összesen: – 150 041 

Ez az első népszámlálás, ami szerint kisebbségbe került a városban a magyar lakosság, ami a több évtizede tartó román betelepülés, a nacionalista asszimiláló törekvések, valamint az 1989 után felerősödött kivándorlás következménye.

A 2011-es népszámlálás adatai

  • Románok – 66 581 (49,6%)
  • Magyarok – 59 281 (44,1%)
  • Cigányok – 1 022 ( 0,8%)
  • Németek – 143 ( 0,1%)
  • egyéb anyanyelvű – 335 ( 0,3%)
  • nem válaszolt – 7071 (5,30%)

Összesen: 134 290 fő 

 

Nagyvárad, Románia

Nagyváradon a II. világháború után kezdődött az erőteles románosítás. Mellé jött még a magyarok erősödő kivándorlása, és ezek együtt azt eredményezték, hogy ma már csak a város negyede-ötöde magyar nemzetiségű.

  • 1910-ben 64 169 fő, 58 421 magyar (~91%) anyanyelvű, 3604 román, 1416 német, 279 szlovák és 159 lengyel volt
  • 1941-ben 98 621 fő, ebből 90 715 magyar, 5104 román, 696 német, 110 szlovák, 1560 zsidó, 107 cigány, 2106 egyéb nemzetiségű
  • 1956-ban 99 663 fő, ebből 59 072 magyar, 35 644 román, 344 német, 106 szlovák, 3610 zsidó, 4603 egyéb nemzetiségű
  • 1966-ban 122 534 fő, ebből 62 955 magyar, 56 436 román, 518 német, 178 szlovák, 1463 zsidó, 2625 egyéb nemzetiségű
  • 1977-ben 170 531 fő, ebből 75 125 magyar, 91 925 román, 618 német, 213 szlovák, 785 zsidó, 2863 egyéb nemzetiségű
  • 1992-ben 222 741 fő, ebből 144 244 román, 74 225 magyar, 2137 cigány, 959 német és 1176 egyéb nemzetiségű
  • 2002-ben, a 206 527 főből (az előfalvakban élőkkel együtt) már csak 56 830 (27,5%) magyar, 145 295 (70,4%) román lakosa volt, valamint cigány: 2466 (1,2%), német: 566 (0,3%), szlovák: 477 (0,2%), zsidó: 172, ukrán: 76, bolgár: 25, orosz: 25, szerb: 17, cseh: 9, török: 9.
  • 2011-ben 196 367 fő, ebből 46 518 magyar (23,7%), 133 224 román (67,8%), 775 cigány (0,4%) és 183 német. Más anyanyelvű 938, illetve 14 729 fő (7,5%) nem nyilatkozott hovatartozásáról.[11] Utóbbi tényező egyértelműen torzítja az arányokat, így feltételezhető, hogy a magyarság valós aránya a népszámláláskor 25-26% körül lehetett.

Kassa, Szlovákia

Romániához hasonlóan a háború utáni csehszlovák kormányok is mindent megtettek az etnikai arányok szlovákosításához – tegyük hozzá, elég nagy sikerrel.

Kassán 1880-ban a lakosok 39,5%-a szlovák anyanyelvűnek vallotta magát, 38,4% magyarnak, 16,2% pedig németnek. 1891-ben a lakosok 49,1%-a magyar anyanyelvűnek vallotta magát, 33,6% szlováknak, 13,5% pedig németnek. 1910-ben már a város lakosságának 75,4%-a magyar, 14,8% szlovák és 7,2% német: 44 211 lakosából 33 350 magyar, 6547 szlovák, 3189 német, 453 lengyel, 227 cseh és 210 ruszin.

A két világháború között az etnikai arányok megfordultak, a többség szlováknak vallotta magát, 1941-ben újra magyar többségű volt a város. A második világháborút követően erőteljes szlovákosítás indult meg, a kitelepítéseknek, illetve a nagyarányú iparosításnak betudhatóan radikálisan megváltozott a város nemzetiségi összetétele – a magyarok arányszáma minimalizálódott, a németek száma pedig a mérhetőség határára esett.

A 2001-es népszámlálás adatai alapján 236 093 lakosából 210 340 szlovák (89,1%), 8940 magyar (3,8%), 5055 cigány (2,1%), 2803 cseh (1,2%), 1279 ruszin, 1077 ukrán és 398 német volt.

Népessége 2011-ben 240 688 fő, ebből 6382 magyar (2,65%).

 

Dunaszerdahely, Szlovákia

A város kissé kilóg az előző példák közül, mert itt erősen tartja még magát a magyar többség, de lassan-lassan csökken az arányuk a szlovákok javára.

1900-ban Dunaszerdahely 4821 lakosából 4481 magyar, 286 német, 33 szlovák, 3 ruszin és 19 egyéb anyanyelvű volt. Sikabony 767 lakosából 754 magyar, 9 szlovák és 4 német anyanyelvű volt. Ollétejed 121 lakosából 119 magyar, 1 szlovák és 1 egyéb anyanyelvű volt.

1910-ben 4762 lakosából 4679 magyar anyanyelvű volt.

1930-ban 6280 lakosából 2944 magyar és 2186 zsidó nemzetiségű volt.

2001-ben 23 519 lakosából 18 756 magyar, 3588 szlovák, 353 cigány, 147 cseh és 24 német volt.

2011-ben 22 477 lakosából 16 752 magyar és 4373 szlovák volt.

Munkács, Ukrajna

Száz év alatt a magyar lakosság aránya 73 százalékról mindössze 8 százalékra zuhant.

Az 1910. évi népszámlálás szerint 17 275 lakosából 12 686 fő (73,44%) magyar, 3078 fő (17,82%) német és 1394 fő (8,07%) ruszin nemzetiségűnek vallotta magát. A vallás szerinti megoszlást tekintve 7675 fő (44,43%) izraelita, 4081 fő (23,62%) görögkatolikus, 3526 fő (20,41%) római katolikus, 1771 fő (10,25%) református és 190 fő (1,1%) evangélikus volt.

2001-ben 81 600 lakosából 62 900 ukrán, 7300 orosz, 6900 magyar és 1100 cigány volt.

Ungvár, Ukrajna

Munkácséhoz nagyon hasonló Ungvár sorsa is. 1919 és 1938 között a város Csehszlovákiához tartozott. Ekkor épült ki a város „kormányzósági negyede”, a Galagó, az egykori vásártéren. A város soknemzetiségű jellegét mutatja, hogy az 1930-as népszámláláson a város 27 000 fős lakosságát 8030 cseh vagy szlovák, 6260 ruszin, 5897 zsidó, 4499 magyar, 508 német és 53 lengyel, illetve néhány cigány nemzetiségű alkotta.

Jelenleg a város lakossága 115 600 fő, ebből 8000 magyar,  89900 ukrán (és ruszin), 11 100 orosz, 2500 szlovák, 1700 cigány (a 2001-es népszámlálás adatai alapján).

Beregszász, Ukrajna

A kárpátaljai magyarok kulturális központja is szépen beolvad a szláv anyanyelvűek közé.

1910-ben Beregszász 12 933 lakosából 12 432 magyar, 221 ruszin és 140 német volt.

A 2001-es népszámlálás alapján 26 600 lakosából 12 800 magyar, 10 300 ukrán, 1700 cigány és 1500 orosz volt.

Tehát a száz éve még színmagyar lakosságú Beregszászon ma már csak relatív többségben vannak a magyarok.

 

Újvidék, Szerbia

1910-ben a lakosság 39,7%-a magyar anyanyelvű volt. A város lakossága a második világháború után folyamatosan növekszik, egyes időszakokban drasztikusan. A lakosság növekedésére a mechanikus áramlás hatott, nem a pozitív természetes szaporulat. A legintenzívebb növekedés 1961–1971. között volt, ekkor a város lakossága 37%-kal növekedett. Az ideköltözött lakosság legnagyobb része Vajdaságból származik (56,2%), aztán Bosznia-Hercegovinából (15,3%) és Közép-Szerbiából (11,7%).

2002-ben a városi község területén a következő etnikai csoportok éltek: szerbek (75,50%), magyarok (5,24%), jugoszlávok (3,17%), szlovákok (2,41%), horvátok (2,09%), montenegróiak (1,68%) stb.

Szabadka, Szerbia

1910-ben a lakosság 58,7%-a magyar anyanyelvű volt, ez mára feltehetően a felére csökkent. A legutolsó népszámlálási adatok 2002-ből valók, akkor így festett a város nemzetiségi összetétele:

  • Magyarok = 34,511 (32.66%)
  • Szerbek = 31,558 (29.86%)
  • Horvátok = 9,698 (9.18%)
  • Bunyevácok = 9,236 (8.74%)
  • Jugoszlávok = 2,728 (2.58%)
  • Cigányok = 2,586 (2.45%)

Jártál már itt? Értékeld ezt az úti célt!

Csak bátran!

Átlag 3 / 5. Szavazatok: 2

Egyelőre még nem érkezett szavazat

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük