Kárpátalja és a Vereckei-hágó

A magyar-ukrán határon átkelve különös világba csöppenünk. Ezt hívják Kárpátaljának, ami ukránul a Zakarpatszka oblaszty, vagyis Kárpátontúli terület névre hallgat. Kárpátalja sok tekintetben eltér Ukrajna többi vidékétől.

Ennek legfőbb oka az, hogy a terület a honfoglalástól a trianoni békeszerződésig Magyarország része volt, ezt követően Csehszlovákiához tartozott, majd 1945-től 1991-ig a Szovjetunió, 1991-től pedig Ukrajna lett az „anyaországa”.

Kárpátalja lakossága nagyjából 1,2 millió fő, ebből 150 ezer a magyarok lélekszáma. Ez a 12 százaléknyi magyarság nem egyenlően oszlik el a területen. A magyar határhoz közeli településeken – kiváltképp a Beregszászi járásban – még bőven találunk magyar többségű településeket – zömében falvakat. A városokban már jelentősebb az ukrán és orosz lakosság aránya, de Beregszászban a nagyjából 50 százalékot kitevő magyarság még relatív többséget jelent.

Beregsurány, határátkelő

Beregsurány, határátkelő

A Beregszász környéki falvak infrastrukturális fejlettsége nem meglepő módon elmarad a magyarországiaktól. Még az utunk során érintett szatmári és beregi kisfalvakhoz képest is erős a kontraszt – a kárpátaljai települések kárára. Mostohagyermeke ez a vidék Ukrajnának, ahová közigazgatásilag kötődik, és Magyarországnak is, mellyel etnográfiai és történelmi szálak fűzik össze.

A kárpátaljai nagyvárosok már alig-alig tartanak számon magyar lakosságot. Ungvár (116 ezer lakosából 8000 magyar) és Munkács (84 ezer lakosából 6900 magyar) után a 28 ezres Huszt már csak 1700 magyar lakossal rendelkezik.

Ha helyi magyarokkal szeretnénk találkozni, érdemes a falvakat célba venni, és szóba elegyedni az egyébként rendkívül kedves és jellegzetes tájszólással beszélő helyiekkel. Kisebb időutazás ez, mellyel 20-30 évet repülhetünk vissza. A borzasztó állapotú, gödrös-kátyús főutcák takaros portái előtt mindenfelé padokat látunk, ahol éli társasági életét a falu apraja-nagyja. Néha egy-egy felvillanó mobiltelefon emlékeztet arra, hogy már 2015-öt írunk…

Itt még megszokott az esti marhacsorda-vonulás, okosan hazataláló, és kevésbé okos, navigációs segítségre szoruló tehenekkel, kecskékkel, birkákkal.

 

 

Az életszínvonal sokkal alacsonyabb, mint Magyarországon, de ki így, ki úgy, ügyesen kiegészíti az átlagosan 18 ezer forintos jövedelmét. Nevezzük nevén a dolgot, ezek a falvak jelentős részben a csempészetből élnek. Az élni és élni hagyni elv sokáig érvényesült itt, hiszen a hatóságok szemet hunytak a nyilvánvaló törvénytelenségek fölött, cserébe pedig nekik is csurrant valami. A munkácsi lövöldözés kissé felkavarta az állóvizet, és ottjártunkkor a helyiek sem tudták megmondani, mi lesz ennek a vége. Mert az egyértelmű, hogy a kis kárpátaljai falvaknak végső kegyelemdöfés lenne a határbiznisz befuccsolása.

Út a Vereckei-hágóra

A Kárpátok ukrajnai vonulata a hegységrendszer legalacsonyabb tagjának, az Északkeleti-Kárpátoknak a része. 2000 méter fölé csak a Máramarosi-havasokban emelkedik (Hoverla, 2061 m, Csernahora, 2026 m). A Vereckei-hágó körül ennél jóval alacsonyabb csúcsok találhatók (1300-1400 m), maga a hágó pedig 841 méter magasan fekszik a Latorca és az Opor völgye, a Máramarosi-havasok és a Keleti-Beszkidek között.

ház badalón

Takaros kárpátaljai porta Badalón

Miután átléptük az ukrán határt, még ne induljunk egyből a hágó felé. Nézzünk szét a környező falvakban, és beszélgessünk a helyi lakosokkal. Mi a Beregszászi járást útba ejtve ellátogattunk a határfalun, Asztélyon keresztül Macsolára, Tiszacsomára és Badalóra, majd a térség központján, Beregszászon áthaladva tértünk rá a Munkács-Lviv főútra.

Kárpátalján az elsőrendű főutak kivételével borzasztó az úthelyzet. Hatalmas kátyúk, repedezett, félig-meddig földút jellegű utakon haladunk, és ezek a települések belsejében még rosszabbak. Érdemes térképet vinnünk, mert a szomszédos település felé vezető utat itt nem szokás jelölni. Mint ahogyan az utcaneveket sem.

Magyar főiskola, Beregszász

Magyar főiskola, Beregszász

Ha van néhány szabad óránk, nézzünk körül Beregszászon, és fedezzük fel híresebb látnivalóit. Megtekinthetjük a Bethlen-Rákóczi kastélyt, a város református, római és görög katolikus templomait, az egykori Királyi Törvényszéket (ami ma a magyar főiskolának ad otthont) és a zsidófürdőt.

Beregszásztól 29 kilométert autózva Munkácsra érünk. A város leghíresebb látnivalója Munkács vára, mely a település fölötti Várhegyen helyezkedik el. A város nevezetessége a 17. századi Rákóczi-kastély a „Fejér-ház”, mely a 18. században kapta mai alakját. Vendége volt egykor II. József és Ferenc József is. Munkács híres látnivalói még: római katolikus templom, új római katolikus templom, fekete-hegyi kolostor, szecessziós stílusban épült Városháza és a Szent József-kápolna.

Munkács után egyre magasabb hegyek szegélyezik utunkat, és lépten-nyomon Latorca-hidakba botlunk. A Latorca mély szurdokvölgye kiváló támpontot jelent a gyalogtúrázók számára, a folyó forrása ugyanis éppen a Vereckei-hágó közelében található. A Latorcáról tudni kell még, hogy a Bodrog egyik összetevője, a Tapoly, Ondava, Ung és Laborc folyók társaságában.

A Latorca Kárpátalján

A Latorca Kárpátalján

Szolyva érintésével jutunk el Alsóvereckéig, ahol le kell térnünk a főútról, és a hihetetlen állapotban lévő, útnak csak nagy jóindulattal nevezhető valamiken haladunk tovább Rákócziszálláson át Verebesig, és kapaszkodhatunk fel a kanyargós szerpentineken. A látvány gazdagon kárpótol a több órás döcögésért. A hegyoldalban marhapásztorok hasalnak a fűben, mögöttük a környező hegyek tornyosulnak.

A Vereckei-hágó tetején

Vereckei-hágó

Vereckei-hágó, kilátás a környező hegyekre

Viszontagságos utunk végét a hágó tetején lévő félkész szálloda jelzi. Innen már csak pár száz méter, és gyalogosan kell folytatnunk a túrát. Kisvártatva kettéágazik az út. Jobbra az egykori lembergi út folytatása, balra pedig az emlékműhöz vezető meredek emelkedő vezet.

elagaz

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az elágazásnál találunk kisebb ukrán emlékműveket is, elsősorban partizánok és háborúban elesettek előtt tisztelgő kegyhelyeket. A szovjet időszak emlékét egy havasi pásztort mintázó szobor őrzi.

A Latorca forrása

A Latorca forrása

A meredek ösvény végén végre megpillanthatjuk az 1996-ban, Matl Péter munkácsi szobrász által alkotott, és a sajnálatos ukrán ultranacionalista rombolások miatt 2008-ban újjáépített, a magyar honfoglalás millecentenáriumára állított emlékművet.

Vereckei emlékmű

Vereckei emlékmű

Vereckei-hágó

Az emlékmű tövében

Az alkotás bonyolult, többrétegű szimbólumrendszert foglal magába: a hétágú virágforma az ősi vallásokból vett életfamotívum, a hét ág egyben a hét magyar törzsét, az alsó kő pedig a vérszerződés kelyhét is jelképezi, amelybe a hét vezér a vérét összefogta, s ebből született meg a Magyar Nemzet. Az oltárkő mindkét oldalán kereszt van kifaragva.

 

Érdekes még az, hogy a művész a hat alsó tömböt a turul szárnyaiként, a felsőt a törzseként értelmezi, míg a belső üres rész Emese (a monda szerint Emesét álmában egy turulmadár termékenyítette meg, ebből született meg Álmos és a magyar nemzet). A turul Solaris szimbólum is, azaz a Nap megtermékenyíti a Földet. (karpatinfo.hu)

Az emlékmű közeléből lenyűgöző látványt tárul elénk. Valahol onnan, keletről, a sztyeppék felől jöttek be őseink a Kárpát-medencébe, és itt keltek át útjuk utolsó akadályán, a Kárpátok legalacsonyabb vonulatán.

Ha módunkban áll, gyújtsunk meg egy mécsest, és tisztelegjünk csendben történelmi emlékeink, és a még megmaradt kárpátaljai magyarság előtt.

A Vereckei-hágó tetején:

Gyula: mit érdemes itt megnézni?

A Berettyó-folyó

Garda-tó, Észak-Olaszország

Genetikai térkép Európa népeiről

A Mount Everest közelről – Ultra HD videó