Holt-tenger – haldokló csoda a világ legzűrösebb vidékén

A Holt-tenger a Közel-Kelet egyik legnagyobb csodája, de ha nem történik valami drasztikus változás, idővel eltűnik a Föld színéről, és az Aral-tóhoz hasonló fojtogató pusztaság marad utána.

A Holt-tenger egy tenger szintjénél jóval mélyebben fekvő lefolyástalan tó Izrael és Jordánia határán. Földünknek ez a legmélyebben fekvő vidéke, a víz tükre kb. 420 m-rel, a tófenék 795 m-rel van a földrajzi tengerszint alatt.

A sok-sok éve fennálló negatív vízmérleg (több víz párolog el belőle, mint amennyi az utánpótlás) miatt a tó vízszintje évente egy métert csökken.

Az elmúlt negyven évben a Holt-tenger vízszintje 24 métert apadt, és a tó mérete egyharmadával csökkent. Fő táplálója az alsó folyását tekintve környezeti katasztrófa által sújtott Jordán-folyó, vizét annyira kihasználja a környező két ország lakossága és ipara, hogy a folyó vízhozama.a 20. század második felében drámai módon csökkent. Jelenleg kb. 16 m³/s vizet szállít, itt lehet összehasonlítani a magyar folyók vízhozamával.

Ez az ábra pedig jól szemlélteti, hogy a Jordán egyre kevesebb vizet szállít, csakúgy, mint egyik fő mellékfolyója, a Jarmuk:

Rettentősen sós, de mégsem teljesen „halott”

A Holt-tenger valójában nem tenger, hanem egy nagyon magas sótartalmú tó. Kialakulását tektonikai mozgások okozták, a Jordán-árok részeként a későbbi tómeder megsüllyedt, és a belé torkolló vízfolyások – elsősorban a Jordán-folyó – feltöltötték vízzel.A tó ma Izrael és Jordánia határán fekszik, tehát egy politikailag igen forró pontján a bolygónak.

A víz sótartalma nagyjából nyolcszor akkora (33,7%), mint az óceánoké, így magasabb rendű élet nem él meg benne. Az élővilágot mindössze néhány baktériumfaj képviseli, de ezek – megfelelő körülmények esetén – igen látványos vízvirágzást idéznek elő olykor.

A meglepően nagy egyedszámú, ám kétségkívül fajban szegény élővilágot 2010-ben sikerült egészen közelről szemügyre vennie az első vállalkozó szellemű búvároknak. A merülés már csak azért sem volt egyszerű feladat, mert a normál esetben 6 kg plusz súlyt viselő búvároknak itt majdnem nyolcszor annyi ólmot kellett magukkal cipelniük, és a ruhára is nagyon ügyelni kellett, hogy teljesen zárt legyen, hiszen az erős sókoncentráció hamar megeszi a szöveteket. A tóban elsüllyedni a felhajtóerő miatt nem lehet. A híres újságolvasós képek is ezt igyekeznek alátámasztani.

De amit odalent láttak, az kárpótolt minden kényelmetlenségért. A tó mélyén már a vízfelszín alatt 30 méterrel édesvízű források törnek fel, hasonlóképpen az óceáni hátságokban völgyeiben működő fekete és fehér füstölgőkhöz. A forrásokból feltörő víz kevésbé sós, viszont ásványokban gazdag. Ami a legmeglepőbb, hogy a közelükben burjánzanak az alacsony rendű életformák. Egyes baktériumfajok olyan szinten tudnak alkalmazkodni a szélsőségekhez, hogy ha nem látjuk, el sem hinnénk. A zöld színűek képesek fotoszintetizálni, de a vízben lévő szulfidokat is hasznosítják. Nagyobb mélységben már csak a szulfidot hasznosító fajok élnek meg, de egyszerűen bámulatos, hogy ebben a barátságtalan környezetben is van élet.

A Holt-tenger megmentése – mik a lehetőségek?

Az mindenki számára nyilvánvaló, hogy a Holt-tenger kiszáradásával szegényebb lenne a világ. A közelmúltban hasonló folyamaton átmenő Aral-tó példáján keresztül látható, hogy mi lesz egy kiszáradó – és már eleve sós – tó helyén. Még durvább sótenger, ami már tényleg teljesen halott.

A Holt-tenger vizének fogyatkozása egyértelműen az emberi tevékenységre vezethető vissza. Miközben a párolgás és a vízkivétel fokozódott a tóba csak az optimális mennyiség ötöde jut el.

Természetes tápláló forrásait a ’60-as évektől kezdve elvezették, a Jordán-folyóból és magából a tóból is egyre nagyobb a vízkivétel, ezek mellé jön a globális felmelegedés okozta szárazság és az egyre forróbb nyarak – összefoglalva, nem jók a kilátások.

A Holt-tenger megmentésére Jordánia és Izrael kidolgozott egy tervet, melynek alapján egy 900 millió dolláros csatornaépítéssel vezetnének át a Vörös-tengerből 30 millió köbméter vizet. Amíg ez nem valósul meg, a tó vízszintje tovább csökken, ezáltal pedig fokozódik a sótartalma.

A nagy hagyományokra visszatekintő Holt-tenger-átúszó versenyeket sokan már csak maszkban képesek megtenni, mert a növekvő sókoncentráció miatt olyan, mintha sósavban úsznának.

Veszélyes, de látványos képződmények

A Holt-tenger körül egyre több, hatalmas víznyelő jelenik meg. Ahogy a tó vízszintje csökken, úgy a friss talajvíz felgyülemlik, feloldja a kiült sót, és hatalmas föld alatti üregeket hoz létre. Ezek később gyakran beszakadnak, így hatalmas víznyelők tátongnak a part mellett.

A legtöbb kráter a szeizmikus vonalak mentén, a Jordán szakadékvölgyében jön létre, ahol a só kevésbé stabil és könnyebben beszivárog a rétegek közé a talajvíz.

A Holt-tenger körül mintegy 6500 víznyelőt tartanak számon, többségüket a nyugati parton találjuk. A nagyobbak akár 25-40 méter mélyek is lehetnek, de ha egybeszakadnak, még hatalmasabb üregek keletkeznek.

A geológia iránt érdeklődők számára igazi kincsesbánya a környék. A gyémánt- és gyöngyszerű alakokban megkristályosodott maradék só csodálatos formái sok turistát vonzanak.

Gyilkos és gyógyító só

A sótartalommal kapcsolatban már említettük, hogy nem feltétlenül barátságos hely ez a fürdőzők számára. Ha például friss seb van a testünkön, semmiképp sem javallott megmártózni a Holt-tengerben, de a szemünkbe se nyúljunk vizes kézzel. A víz szájba majd utána garatba kerülése ráadásul fulladási rohamokat okozhat.

A holt-tengeri sónak azonban előnyös tulajdonságai is vannak. A nagy mennyiségű kalciumot, magnéziumot, káliumot és nátriumot tartalmazó só jótékony hatással van a reumatikus megbetegedésekre és legkülönbözőbb bőrbetegségekre. Gyorsítja a sebgyógyulást, a bőrre kent iszap pedig elősegíti a káros anyagok távozását. A jótékony anyagokat a bőr alá juttatja, a mélyebb rétegekben lévő vizet pedig a bőr felszínére húzza.