Galápagos-szigetek: az óriásteknős és egyéb csodák hazája

A Galápagos-szigetek a Föld egyik utolsó igazi csodavilága. Ott, délen, pontosan az Egyenlítőnél, az elszigeteltségnek köszönhetően olyan egyedülálló élővilág alakult ki, hogy nélküle talán a biológia tudománya sem az lenne, amivé vált az utóbbi 200 évben.

A 14 nagyobb szigetből, 6 kisebb szigetből és 107 sziklából álló Galápagos-szigetek a vulkáni működésnek köszönhetik kialakulásukat. Sőt, a mai napig aktív tűzhányók működnek itt, a Csendes-óceán egyik legaktívabb vulkáni szigetcsoportja ez.

Galápagos-szigetek

Galápagosi tengerpart

A Galápagos-szigetek közigazgatásilag Ecuadorhoz tartoznak, ám a Dél-Amerikai kontinenstől meglehetősen messze fekszenek. A legközelebbi szárazföld 965 kilométerre található innen.

A Galápagos-szigetek rövid történelme

A szigetcsoportot 1535. március 10-én fedezték fel a spanyolok, majd a 17. században John Cook és William Cowley is járt itt.

A Galápagos-szigetek leghíresebb vendége Charles Darwin angol természettudós volt, aki legenda szerint az itt élő pintyek (később: Darwin-pintyek) alapján dolgozta ki az evolúciós elméletét.

Galápagos-szigetek

Galápagos-szigetek

A szigetcsoport északnyugati részén egy kis sziget is viseli Darwin nevét, csakúgy, mint a Santa Cruz szigetén működő biológiai kutatóközpont is.

Változatos éghajlat

A szigetek összterülete 7880 km2 (valamivel nagyobb, mint Borsod-Abaúj-Zemplén megye), legmagasabb pontja 1707 méterrel emelkedik a tengerszint fölé.

Galápagos-szigetek

A Galápagos-szigetek éghajlata a viszonylag kis földterület ellenére igen nagy változatosságot mutatat. A tengerpartokon többnyire kevés a csapadék, de ahogy a vulkanikus szigetbelső felé haladunk, úgy nő a mennyisége. A nagyobb szigetek hegyvidékein már évente 1000-2000 milliméter csapadék is hull, így itt trópusi esőerdő alkotja a természetes növénytakarót.

A Galápagos-szigetek különleges élővilága

Talán csak néhány, szintén hosszú ideig elzárt terület (Madagaszkár, Ausztrália) veszi fel a versenyt Galápagos-szal, ha az élővilágot vesszük figyelembe.

A szigetek nagyon távol vannak más szárazföldektől, így az itt kialakult állatfajok nagy része az őket kevéssé ért külső behatások miatt különlegesek. Hemzsegnek itt az endemikus (csak itt őshonos) fajok, ráadásul ezeknek szinte szigetenként is kialakult egy-egy, a többitől jelentősen különböző változatuk.

Galápagosi óriásteknős

Az óriásteknős vagy elefántteknős (Chelonoidis nigra) a Galápagos-szigetek leghíresebb állata. A szigeteken tíz alfaja él, összesen 14-15 ezer egyed lehet, de számuk egyre csökken. A spanyol felfedezések korában még 250 ezer példány élt a szigeteken. Főleg a bálnavadászok és kalózok irtották a 18.- és 19. században, de megtizedelték őket a hajósok által behurcolt jövevények is, köztük elsősorban a vándorpatkányok.

Galápagos-szigetek, óriásteknős

Óriásteknős

Némely alfajok csak néhány száz példányból állnak. Az egyik, nemrég kihalt óriásteknős-alfaj utolsó példányának hitték a híres Magányos George-ot, ám a közelmúltban expedíciót indítottak esetleges rokonai felkutatására.

A teknősök Galápagoson meglehetősen szelídek, cseppet sem félnek az embertől. A turistákra ügyelnek is az idegenvezetők, hogy ne éljenek vissza e gigantikus hüllők jóindulatával.

Az óriásteknős növényevő, kedveli a dús növényzetű szigetrészeket. Simán elbánik a csalánfélék és a manzanillo-fák méregtüskés leveleivel is.

Legendásan lassú mozgású állatok, óránként mindössze 0,25 km-t tesznek meg. Vándorlásukat összehangolják, alvóhelyükre meghatározott sorrendben térnek vissza, majd fordított sorrendben hagyják el azt.

Galápagos-szigetek, óriásteknős

Óriásteknősök pihenőhelyükön

A nőstények júniustól decemberig több alkalommal ásnak fészket, amelyekbe egyenként átlagosan 10 tojást raknak, melyeket a nap melege kelt ki. A hőmérsékletviszonyoktól függően 3-8 hónap alatt kelnek ki a kis teknősök. A kicsik még nagyon sebezhetőek, sokan esnek közülük a ragadozók áldozatául. A kifejlett teknősöknek viszont nincs természetes ellenségük, így akár 100-200 évig is elélhetnek. A legidősebbnek tartott példány egy ausztrál állatkert lakója volt, a Harriet nevű teknős 1830-tól 2006-ig élt.

Bár a közvetlen kihalás nem fenyegei az óriásteknőst, egyes alfajai nagyon ritkák. Így ezektől tojásokat visznek be a Charles Darwin Kutatóközpontba, és mesterségesen nevelik a fiókákat, amíg már kellően életrevalóak lesznek.

Darwin-pintyek

A Galápagos-szigeteken és a Kókusz-szigeten őshonos sármányféléket nevezik így. Ezek a fajok az adaptív radiáció klasszikus példái.Az adaptív radiáció evolúciós folyamat. Alkalmazkodó szétterjedésnek nevezzük azt a jelenséget, mikor az evolúció során egyetlen fajból egy egész sor különböző faj keletkezik, egymással párhuzamosan, evolúciós léptékben rövid idő alatt (tízezertől néhány millió évig).

Galápagos-szigetek, Darwin-pinty

Darwin-pinty

A Darwin-pintyek közös ősük mintegy kétmillió éve érkezett a Galápagos-szigetekre. Az azóta eltelt idő alatt a pintyek 15 általánosan elismert fajjá fejlődtek. Ezeknek különbözik a testméretük, a csőralakjuk, az énekük és a táplálkozási viselkedésük.

A madarak tanulmányozása során levont következtetések képezik Charles Darwin 1859-ben megszületett híres művének, a fajok eredetének az alapjait.

Leguánok

A Galápagos-szigeteken két leguánfaj, a tengeri és a szárazföldi leguán honos.

A tengeri leguánok 60-75 cm hosszú, termetes gyíkfélék, hátukon jellegzetes tarajjal. Tengeri moszatokkal táplákoznak.

Galápagos-szigetek, tengeri leguán

Tengeri leguán

Érdekességük, hogy sómirigyeik vannak, ezek segítségével választják ki a tengervízzel lenyelt sót.

A varacskosfejű leguánok farkukkal együtt akár kétméteresre is megnövő, szárazföldi élőlények. Többnyire növényevők, de apró rovarokat és a dögöt is megeszik. Folyadékszükségletüket a fügekaktuszból biztosítják.

Galápagos-szigetek, szárazföldi leguán

Szárazföldi leguán

Kéklábú szula

Galápagos-szigetek, kéklábú szula

Kéklábú szula

Ugyan ez a gyönyörű tengeri madár Észak- és Közép-Amerikában is előfordul, de a galápagosi példányaik a legszelídebbek. Testhossza 76-84 centiméter, testtömege a hím esetében 1,1-1,5 kg, míg a tojónál 1,3–2 kg. Erős, hegyes csőre, keskeny, hosszú szárnya, hegyes farka és kék színű úszóhártyás lába van.

Medvefóka

A galápagosi medvefóka a legkisebb ma élő fókafaj. A hímek 154 centiméteres, a nőstények pedig 120 centiméteres nagyságot érhetik el. A hímek súlya 64 kilogramm, a nőstényeké 28 kilogramm. Hátukon szürkésbarna, hasukon világosabb barna a szőrzet.

Medvefőka

Medvefőka

Halakkal és puhatestűekkel táplálkoznak. Az állatfaj egyre ritkább, jelenleg a veszélyeztetett fajok közé sorolják.

Galápagosi pingvin

A szárazföldön esetlenül mozgó, védekezésre gyakorlatilag képtelen pingvinek a kihalás szélén állnak, veszélyeztetett a faj státusza. Leginkább a szigeteken élő kutyák patkányok tizedelik őket, de a halászhálókba is könnyen belegabalyodnak.

Pingvin

Pingvin

A galápagosi pingvinek 90%-a a Fernandina-szigeten és az Isabela-sziget nyugati partjain él, de kisebb állományok más szigeteken (Santiago, Bartolomé, Észak-Santa Cruz és Floreana) is találhatók. Egyedszámuk 1000-1500-ra tehető.

Érdekesség, hogy az Isabela-szigetet keresztezi az Egyenlítő, így ez az egyetlen pingvinfaj, amely a Föld északi félgömbjén is honos.

Galápagosi albatrosz

A súlyosan veszélyeztetett állatfajok közé tartozó albatroszfaj 240 centis szárnyfesztávolságával a Föld egyik legnagyobb madara. Az egyetlen albatroszfaj, amely trópusi éghajlaton is költ. Tintahalakkal, halakkal és rákokkal táplálkozik.

Fregattmadár

A pompás fregattmadár a hímek hatalmasra fújható vörös torokzacskójáról ismert. Viszonylag elterjedt faj a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán, valamint a Karib-tenger partjai mentén.

Fregattmadár

Fregattmadár

A fregattmadarak a Galápagoson nem kifejezetten kedvelt vendégek. Ez a madár életmódjából fakad ugyanis vadászat helyett sokszor szívesebben rabol magána élelmet. Addig üldözi a tengeri madarakat amíg azok ki nem öklendezik táplálékukat, kirabolja a fészkeket is. A teknős ivadékai és a repülőhalak sincsenek biztonságban tőlük.

 

Utazás a Galápagos-szigetekre

Mielőtt Ecuadorba utaznánk, nem árt, ha az ottani magyar külképviselet honlapján tájékozódunk az aktuális dolgokról.

Teljesen érthető módon a beutazást erősen korlátozza a szigetek fölötti fennhatóságot gyakorló Ecuador. Hiszen elsődlegesen az a fontos, hogy ezt az egyedi és sokszínű élővilágot még nagyon sokáig csodálhassuk.

Kéklábú szula

Kéklábú szula

A turisták számát évi 60-70 ezerben határozzák meg. A szigetekre Quitóból 2 órás, a tengerparti Guayaquilből kb. másfél órás repülőúttal juthatunk el. 250-450 dollárba kerül a repjegy. A gépek Santa Crúz (Balt), vagy San Cristóbal szigetére érkeznek, és innen indulhatunk tovább hajóval a lakatlan, különleges élőlényekben gazdag szigetekre.

A Galápagos-szigeteket hajóval is elérhetjük a kontinensről, ám ez az utazási mód egyáltalán nem olcsóbb, és több mint három napig tart.

A turustacsoportokat szigorú előírások alapján figyelik és irányítják, a legtöbb turistacélpontra limitált számban engednek be csoportokat, csakis idegenvezetővel. Az esetlegesen behordott, nem odavaló dolgok (tollak, magvak, egyéb potyautasok) miatt két partraszállás között le kell mosni a cipőket.

Galápagos-szigetek, tarisznyarák

Szigorúan ügyelnek a szigetek tisztaságára, és természetesen arra is, hogy a látogatók semmilyen formában ne érintkezzenek a számukra szokatlanul szelíd állatokkal.

A Galápagos-szigeteket kiscsoportos kalandtúrák és luxus-hajóutak keretében is bejárhatjuk. A legfontosabb látnivalók, amelyeket jó, ha tartalmaznak a meghirdetett utak.

Santa Cruz-sziget: a vulkanikus emlékek, köztük is a Los Gemelos ikerkalderák, az élővilág képviseletében pedig a Darwin-pintyek jelentik a főbb attrakciókat. Ezen a szigeten, Puerto Ayora városka közelében található a Darwin Tudományos Központ. A látogatóközpontban, a vulkánok lábánál megfigyelhetünk óriásteknősöket és szárazföldi varánuszokat.

Isabela-sziget: a csikóhal formájú szigeten hat pajzsvulkán található, köztük a Galápagos-szigetek legmagasabb pontja, az 1707 méter magas Wolf. A 790m magas Ecuador nevű kistestvérével pont az Egyenlítő vonalán helyezkednek el. Ezen a szigetek tekinthetjük meg a Könnyek falát, amely arról kapta a nevét, hogy 1946-1959 között egy börtön működött itt. A sós tavak és tengerparti öblök gazdag madárvilágnak adnak otthont. Az Isabela-szigeten is találkozhatunk óriásteknősökkel, valamint tengeri- és szárazföldi leguánokkal egyaránt.

Tintoreras-sziget: tengeri leguánok, fókák és szirti cápák birodalma veszi körül.

Galápagos-szigetek

A sziget partjai mentén befizethetünk egy akár egész napos búvárszafarira is, kis szerencsével óriásteknősökkel és fókákkal is együtt úszhatunk. Meglátogathatjuk a teknősnevelő központot, majd érdemes felkaptatni a sziget legmagasabb pontjára, a ma is aktív Sierra Negra vulkán 1240 méter magas csúcsára. Az itt elénk táruló panoráma feledteti a gyalogtúra fáradalmait.

Tortuga öböl: egy 2 és fél kilométeres tanösvényen járhatjuk be a természetes növénytakarót alkotó kaktusz- és akácialigeteket, megismerkedve az itteni élővilág jellegzetes képviselőivel. A Bellavista kilátóközpont mellett egy hatalmas lávabarlangba is betérhetünk, és megcsodálhatjuk a 2 kilométer hosszú bazaltfolyamát.

Nazca szula

Észak-Seymour-sziget: a szigetecske remek kiegészítő programja lehet a fő galápagosi látványosságoknak. Hemzsegnek itt a varacskos leguánok, e szárazföldi leguánfaj mintegy 10 ezer példánnyal képviselteti itt magát. Észak-Seymour igazi madárparadicsom, előfordulnak itt barna gödények, vörös csőrű trópusi madarak, fecskefarkú sirályok és néha nazca szulák is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük