Fidzsi-szigetek: az utolsó emberevők hazája

A Fidzsi-szigetek ország és szigetcsoport is egyben. Óceánia hagyományos felosztása szerint Polinéziához tartoznak, de földtani felépítésüket tekintve inkább Melanéziával mutatnak hasonlóságot. Erre utalnak ugyanis a két fő szigeten (Viti Levu (10 386 km2) és Vana Levu 5535 km2)) előforduló kréta (főleg mészkő) és harmadidőszaki üledékes kőzetek. Legnagyobb részüket azonban –a kisebb szigeteket teljesen- vulkáni kőzetek építik fel.

Viti Levu A meglepően magasra emelkedő (1323 méter), de erősen lepusztult tűzhányók terméke az idősebb bazalt és fiatalabb andezit. A szigetek az Ausztrál-lemez északkeleti szegélyéhez tartoznak, de lemeztektonikai helyzetük bonyolult, s részleteiben nem tisztázott. Északon a Vityaz-árok, nyugaton pedig az Új-Hebrida árok fogja közre a fidzsi-plató 3000 méternél mélyebb szintjét, amelyet mikrolemeznek tekintenek. A tenger alatti fennsíkból kiemelkedő selfen ülő szigetek kialakulásában nagy szerepe volt a keleten húzódó Tonga-árokban alábukó Csendes-óceáni-lemeznek is.

A déli szélesség 16. és 19. foka között elterülő szigetcsoport éghajlatát a passzátszelek szabályozzák. Az év nagy részében a délkeleti szelek sok csapadékot hoznak a hegy lejtőire. Novembertől áprilisig azonban – az egyenlítői alacsony nyomású öv délebbre húzódásával- az északi passzátok a Coriolis-erő hatására eltérülve északnyugatról fújnak, s ekkor az ellenkező hegyoldalakat öntözik meg. A hőmérséklet sokkal egyenletesebb, s a partok mentén átlagosan 26-27 °C, amely csak 1-2 °C-os ingadozást mutat. A természetes növényzet a csapadékos lejtőkön trópusi esőerdő, a partokon mangrove volt. A szárazabb ÉNy-i oldalakat napjainkban magas növésű fűtenger borítja.

Történelem

Az első lakosok Kr. e. mintegy 1500 évvel érkezhettek a szigetekre. A partraszállók melanéziai és polinéziai népek voltak. Fidzsi hivatalos felfedezéséig 1643. február 6-áig kellett várni. Ekkor kötött itt ki a holland Abel Tasman, aki Tasmania és Új-Zéland után mintegy véletlenül keveredett a szigetekre. Később (1774-ben) James Cook is járt az egyik szigeten – Vaotán – , de a legtöbb sziget feltérképezését William Bligh-nak köszönhetjük. Tiszteletére Fidzsit korábban sokáig Bligh-szigeteknek hívták.

Fidzsi kannibálok

Az első európai telepesek az 1800-as évek elején jelentek meg, majd 1874-től 1970-ig brit fennhatóság alatt volt a szigetország. A betelepülők cukornádültetvényeket hoztak létre, melyekre Indiából hoztak olcsó munkaerőt. Az őslakosok pedig lassan kisebbségbe kerültek. A függetlenné válás után 7 évvel Ratu Mara ragadta magához a hatalmat, és 1987-ig birtokolta azt. Ebben az évben megdöntötték az Indiával szimpatizáló kormányt, és októberben kikiáltották a köztársaságot. Az 1990-es új alkotmányban lefektették az őslakosok többletjogait, mellyel párhuzamosan az indiai munkások jogai jelentősen csorbultak.

Kannibalizmus

A Fidzsi-szigetek mindig is híres volt az itt élő népek kannibál szokásairól. Az utolsó emberevő, bizonyos Sanaila 1959-ben halt meg, 96 éves korában.

Felmerül a kérdés, hogy miért volt erre szükség. Nos, először is a fidzsi lakosok többnyire csaták után fogyasztották el a lemészárolt ellenséges katonákat. Hitük szerint így végérvényesen megsemmisítették őket. Volt egy másik, prózaibb – és talán valószínűbb – oka is: a környék nem bővelkedett nagyvadakban, ezért az itt élők kénytelen-kelletlen emberhúsból kellett, hogy fedezzék fehérjeszükségletüket.

A tetemeket föld alatti sütőkben készítették el különleges fűszerek felhasználásával, és a kész “ételt” szétosztották a falu lakosai között.

A kannibalizmus megfékezésére a gyarmatosító angolok óriási erőfeszítéseket tettek, de csak a 20. század fordulójára sikerült felszámolniuk ezt a nemkívánatos népszokást.

Látnivalók

Érdemes a fővárossal, a Viti Levu szigeten fekvő Suvával kezdeni. Az itt található Fidzsi-múzeumban nagyvonalakban áttekinthetjük az ország és lakó történelmét. Suva ad otthont a Dél-csendes-óceáni egyetemnek, továbbá számos mecsetnek és egyéb vallási központnak.

Az Alvó Óriás kertjében pedig megcsodálhatjuk a szigetek páratlan élővilágát. Ha a vulkáni képződmények vagy a korallzátonyok élővilága jobban érdekel, Rotuma vagy Yasawa szigetén érdemes szétnézni. Viti Levu nyugati partjának közelében fekszik Nadi városa, ahol legjobban pezseg a turistaélet. Gyakorlatilag az egész település az idegenforgalomra épül. Érdemes itt megtekinteni a Sri Siva Subramanya templomot és a helyi piacot. Délre haladva Sigatoka a következő állomás, ahol számtalan régészeti lelőhelyet kereshetünk fel, és felfedezhetjük a sigatokai homokdűnéket.

Sigatoka

 

Viti Levu után tegyük át székhelyünket egy kicsit nyugatabbra, és tekintsük meg a gyönyörű fehér homokos strandját és egzotikus élővilágát. A Fidzsi-szigetek szélesebb körben ismert nevezetessége még a Savusavu öböl, ahol gőzforrásokat szemlélhetünk meg. Ez egyébként a második legnagyobb szigeten, Vanua Levun található meg.

Taevuni szigetén festői vízesésekben gyönyörködhetünk, illetve meglátogathatjuk a 350 méter magasan fekvő Kannibál-barlangot, ahol a helyiek korábban vallási rítusokat tartottak.

Taevuni

 

A hagyomány az 1800-as évek elején szakadt meg, amikor az európai hódítók megvetették itt lábukat.

Mikor érdemes Fidzsire utazni?

Mivel a szigetország a trópusi éghajlati övben fekszik, egész évben meleg van. A május-október közötti időszak mégis ajánlottabb, mert 1-2 fokkal hűvösebb van, alacsonyabb a páratartalom, így az európai szervezetet sem terheli meg annyira a fülledtség. A szigeteket ebben az időszakban kisebb eséllyel tarolja le trópusi vihar, ami szintén nem egy utolsó biztonsági szempont.

Minden vélemény számít!

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>