Ezért nem nő Magyarország lakossága – így cáfolja a tudomány a kormány erőlködését

A magyar népesedéspolitika legfőbb iránya az, hogy – szembe menve a fejlett országokra jellemző trenddel – meg kell fordítani az 1981 óta tartó népességcsökkenést, és minél több gyermek vállalására buzdítani a szülőképes korosztályt.De mire alapozzák, hogy ez sikerülhet Magyarországon, amikor nálunk jóval gazdagabb országokban sem nő, vagy csak jelentéktelen mértékben emelkedik a lakosság száma természetes módon.

De ha a termékenységi rátát nézzük, vagyis azt, hogy mekkora az egy nőre jutó gyermekszám, akkor azt látjuk, hogy a fejlett világban egyetlen ország sincs a lakosság reprodukciójára képes 2,1 fölött.

Az olyan kedvező szociális politikával operáló skandináv országok, mint

Svédország (1,9), Finnország (1,78) vagy Norvégia (1,8) sem volt képes megfordítani ezt a természetes folyamatot.

Magyarországon egyébként 1,4 gyerek jut jelenleg egy nőre, ami a 200 országos listán a 188. helyet jelenti.

Európában csak a

moldávok, spanyolok, bosnyákok, ciprusiak, görögök, portugálok és lengyelek vállalnak nálunk kevesebb gyereket,

de a legmagasabb termékenységi rátával bíró Törökország, Írország, Franciaország (itt azért jelentősen dob a számokon a nagy számú muszlim népesség magasabb termékenységi mutatója) és Georgia termékenységi rátája is 2 körül mozog. Csakúgy, mint az Egyesül Államoké (1,9), Ausztráliáé (1,8), Kanadáé (1,6), nem beszélve az 1,5-öt sem elérő Japánról.

De mi is ez a folyamat?

A népességnövekedés négy szakaszból áll, ezek a fejlett országokon már végigmentek, az alábbi dátumokkal jellemezhetjük az állomásait:

Átmenet előtti szakasz (a XVIII. századig): születési arány magas, halálozási arány magas, várható élettartam alacsony lassú növekedés.

Demográfiai átmenet első szakasza (1780-1880): születési arány magas, halálozási arány csökken, várható élettartam növekszik gyorsuló népességnövekedés.

Demográfiai átmenet második szakasza (1880-1950): születési arány csökken, halálozási arány tovább csökken, várható élettartam tovább növekszik a népesség gyarapodása mérséklődik.

Átmenet utáni szakasz (1950-2000): születési arány alacsony, halálozási arány alacsony, várható élettartam magas a népesség növekedése lelassul, esetleg csökkenésbe vált át.

A fejlődő országokban a demográfiai átmenet időszaka később következett be, a XX. század második felében még mindig magas a születések száma és ez csak lassan mérséklődik, ugyanakkor a halálozási arány lecsökkent. Ez okozza a népességrobbanást. A világ népessége így csak később jut majd el az alacsony születési és halálozási arányú stagnálás állapotába. A prognózisok szerint a XXI. század végén 10 milliárd körül fog stagnálni a világ népessége.

Ezen a térképen látható, hogy mely országokban magas (még) a gyermekvállalási hajlandóság:

Az élmezőnyben kizárólag afrikai és ázsiai országok szerepelnek:

Ami tehát a lényeg: ahogy egy ország fejlődik, úgy alakul át a gazdaság szerkezete, és változnak az emberek igényei, világképe. Míg egy mezőgazdaságra vagy iparra alapozott, fejletlen, emberi erőt nagy mértékben igénybe vevő gazdaság felszívta a plusz munkaerőt, egy fejlettebb struktúrában nincs már szükség ennyi dolgos kézre. Az életszínvonal emelkedésével az emberek ráadásul némiképp önzőbbek lesznek, nehezebben áldozzák fel kényelmes életüket a gyermekvállalás oltárán 2-nél többször. De mint láthatjuk, Magyarországon a legtöbb bőven 2 alatt van az egy nőre jutó gyermekek száma.

Kijelenthető, hogy a gyermekszám növelés anyagi támogatással és kedvezményekkel nem, vagy csak jelentéktelen mértékben érhető el.