Ez a baj az akáccal – irtsuk, ahol csak tudjuk!

Megható, amikor egyesek hungarikumként tekintek a jelenkor egyik legkárosabb, Magyarország élővilágát szép lassan hazavágó akácra.

Mi a baj ezzel a növénnyel?

Az akác (Robinia) nemzetségbe tartozó fafélék (leggyakoribb a fehér akác) sajnos jelentős részét képezik hazánk erdőségeinek. A pillangósvirágúak (Fabaceae) családjába, a bükkönyformák (Faboideae) alcsaládjába tartozó növénynemzetségről beszélünk, melynek képviselői nem őshonosak Magyarországon.

A romantikus érzelmeket e fafaj iránt talán a történelme indokolja. Magyarországon a 18. században kezdték telepíteni a futóhomok megkötésére, ám azzal nem számoltak, hogy az akácnak gyakorlatilag több hátránya van, mint előnye.

Az akác káros hatásai

A Magyar Tudományos Akadémia néhány éve összefoglalta az akáccal kapcsolatos problémákat, íme a lényeg:

Invazív, gyorsan terjed, ezáltal veszélyezteti az őshonos növénytársulásokat. Vonatkozik ez a természetes fafajú erdőkre, valamint gyepterületekre, köztük csak a Karpát-medencében előforduló, „hungarikum” élőhelyekre (Pannon homoki borókás-nyárasok, Síksági pannon löszsztyeppek, Pannon homoki gyepek). A faj mind gyökérről, mind tuskóról kiválóan sarjad, magja közel 50 évig megőrzi a talajban csírázóképességét. Ezért ahol megtelepedett onnan gyakorlatilag kiirthatatlan.

Nagymértékben átalakítja a környezetet, ahol megtelepszik. A gyökerein élő nitrogénkötő baktériumok révén megnöveli a talaj nitrogén tartalmát, ami hosszú távon a bomlási folyamatok növekedését, a szén mérleg megváltozását is eredményezi. Levelének bomlása során felszabaduló allelopatikus (növényi csírázást és növekedést gátló) anyagai megakadályozzák a természetes erdei aljnövényzet kialakulását. Emiatt az akácosok aljnövényzete rendkívül fajszegény, alapvetően néhány tápanyagigényes, gyors növekedésű gyomnövény alkotja. Az akácállományok szerkezete a hasonló korú őshonos fafajú erdőkénél egyszerűbb. A táplálékforrást biztosító növények szegénysége, és a faállomány egysíkúsága általában jelentősen csökkenti az erdei állatvilág sokféleségét az őshonos fafajú állományokhoz képest.

Az ezredfordulón végrehajtott az ország természetes növényzeti örökségét feltáró MÉTA program (www.novenyzetiterkep.hu) felmérése kimutatta, hogy megdöbbentő mértékű az akác spontán inváziós megjelenése természetes élőhelyeinken. Európában egyedinek számító, igazi hungarikum homoki borókás nyárasaink és nyílt homokgyepeink 65%-ában, féltett erdőssztyepp maradványaink 60%-ában jelent meg az idegenhonos akác. Természetközeli területeink mintegy 200 000 hektárját veszélyezteti az akác megjelenése és inváziója.

Erdeink negyede akácból áll

Az Észak-Amerikából származó idegenhonos akác jelenleg a magyarországi erdőterület 24%-át (463 000 ha) foglalja el, elterjedtté a XIX. sz. végén vált elsősorban az alföldfásítási program révén, azóta területe folyamatosan növekedett. Természetvédelmi és ökológiai szempontból nagy kockázatokat mutató inváziós fafaj, állományaiból spontán terjedésre képes (ebben különbözik számos szintén más kontinensről származó kultúrnövénytől, például az akácvitában felmerült paradicsomtól vagy tulipántól), a természetes élővilágot jelentős mértékben kiszorítja, elszegényíti.

A fenti okok miatt az akác terjedése és élőhely-átalakító hatása veszélyezteti a természetes életközösségek fennmaradását. Teljes kiirtása azonban az országból gazdasági haszna miatt nem kívánatos és gyakorlatban nem is lehetséges.

Azokon a területeken, amelyek elsődleges rendeltetése a magyar természetvédelmi értékek megőrzése (védett területek, Natura 2000 hálózat területei) az akác visszaszorítandó. Ez részben az őshonos fafajú erdőkben és gyepterületeken spontán megjelenő akác visszaszorítását, részben az ilyen területeken álló akácosok fokozatos átalakítását jelenti őshonos fajokból álló erdőkké – áll a közleményben.