Duna-delta: terjeszkedő mocsárvidék, értékes élővilág

2.4
(7)

Ha Románia legnépszerűbb látnivalói, úti céljai kerülnek szóba, sokan megállnak Erdélynél, és úgy gondolják, ami a Kárpátok vonulatán túl található, az szóra sem érdemes.Pedig itt kezdődik csak a java! Míg a Fekete-tenger partján tündöklő Mamaia inkább a szórakozni vágyók igényeit elégíti ki, kicsit északabbra, a Duna-deltában a természetbarátok is megtalálják, amit keresnek.

dd1

A Duna deltája – a Volga-delta után – a második legnagyobb deltatorkolat Európában. Délnyugatról a Dobrudzsai-fennsík határolja, északon a román-ukrán határig terjed, keleten pedig a Fekete-tenger parancsolj megálljt a terjeszkedésnek. A folyam itt már lomha, lassú víztömegként hömpölyög, és folyamatosan rakja le hordalékát. Ennek köszönhető, hogy a delta folyamatosan terjeszkedik, egyre nagyobb területet hasít ki a tengerből. A delta legnagyobb része Románia területén található, északon viszont, a Kilijai-ág révén átnyúlik Ukrajnába is. Délnyugaton a Dobrudzsai-fennsík határolja, míg keleten a Fekete-tenger parancsol megálljt a hordaléktömegnek.

A Duna-delta területe jelenleg 3500 négyzetkilométer, ez nagyjából akkora, mint a mi Tolna megyénk. A 6300 m3/sec (háromszor annyit, mint Budapestnél) vizet szállító Duna itt három fő ágra szakad: Kilija, Sulina és Szent György-ágra. A víztömeg 60 százalékát a Kilija-ág szállítja, és összességében évente 67 millió tonna hordalék rakódik le, ami évi 40 négyzetméternyivel növeli a delta területét. A terjeszkedés bizonyítéka például az az 1856-ban, közvetlenül a tengerparta épített világítótorony, ami ma mintegy 1200 m-rel beljebb található a tengertől. De a Szahalin-félsziget is a beözönlő hordaléknak köszönheti létrejöttét, amit aztán az észak-déli irányú tengeráramlás alakított ki.dd3

A hajók számára a középső, Sulina-ág a legfontosabb, mert ez egyenes futású, és rendszeresen kotorják. A vízhozam 18%-a halad itt tovább a Fekete-tengerbe. A legdélebbi, Szent György-ág végén a Sacalin-szigetek színesítik a torkolat világát.

A román és az ukrán fél is próbálkozott mesterséges csatornák építésével. A románok két ilyet ástak ki, de az ukrán tervet a románok és az EU is megfúrta, mert visszafordíthatatlan károkat okozott volna a delta élővilágában. Bár Ukrajna elvileg ragaszkodik a tervhez, azt csak hatástanulmányok elvégzése után lehetne esetlegesen folytatni.

A Duna-delta egyedülálló élővilága

A folyó torkolatvidékén igen kedvező feltételeket találnak mind az édes, mind a sós vízhez kötődő állat- és növényfajok. A delta területéből 2733 km² szigorúan védett.

Mintegy 45 halfajnak ad otthont a Duna utolsó néhány tucat kilométere. Itt még előfordul a felsőbb szakaszokba felúszni már nem tudó viza, ami a legnagyobb európai édesvízi halfaj. A horgászok gyakran fognak 50-60 kiló fölötti harcsákat, de nem ritkák errefelé a kapitális méretű pontyok és csukák sem.

Az ornitológusok számára pedig igazi kincsesbánya a Duna deltája. Körülbelül 300 madárfaj él itt az év különböző időszakaiban. Becslések azt mutatják, hogy az európai kárókatonáknak a 60 százaléka itt pusztítja a halakat nap mint nap, egyes gémfajoknál pedig akár a kontinens állományának 70 százaléka is itt élhet. 176 madárfaj nem csak megfordul a deltában, de költ is itt. Itt van például a 2500 párból álló híres pelikántelep, ami Európában egyedülálló.

dd2

Jellegzetes Duna-deltai madárfajok: nagy kócsag, kis kócsag, rózsás gödény, borzas gödény, bütykös ásólúd, vörös ásólúd, kanalasgém, gólyatöcs.

dd4

Különleges helyi képződmények a zsombékos, sásos növényzettel benőtt, legelőlehetőségnek sem utolsó, úgynevezee úszó szigetek.

Sokszínű lakosság

A halbőség ma nagyjából 15 ezer embert tart el itt. A Duna-delta etnikai összetétele meglehetősen sokszínű. Természetesen az államalkotó nemzet képviselői, a románok élnek itt legnagyobb számban, és békében megférnek mellettük a deltában szintén otthonra lelő ukránok, haholok, törökök, cigányok, örmények, ruszinok, zsidók, görögök és magyarok. Honosak errefelé a lipovánok is, akik vallási okokból menekült óhitű oroszok leszármazottai. Az itt élő emberek jelentős része még mindig hagyományos csónakokkal halászik, így keresve meg a napi betevőt. Jelentős még a környék nádborítású területeire épült cellulózipar is.

A Duna-delta lakossága erősen elöregedőben van, hiszen a modern világban egyre kevésbé akarnak már kétkezi munkából élni az emberek. Száz év alatt 20 ezerről 15 ezerre csökkent a népesség, és a tendencia megállíthatatlan. Az élővilág számára talán még előnyös is, hogy kevesebb bolygatást, zavarást kell az állatoknak és növényeknek eltűrniük ezen a csodálatos vidéken.

Fotók: Instagram/ #deltadanube

Jártál már itt? Értékeld ezt az úti célt!

Csak bátran!

Átlag 2.4 / 5. Szavazatok: 7

Egyelőre még nem érkezett szavazat

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük