Debreceni Nagyerdő – gazdag élővilág, bizonytalan jövő

A Nagyerdő Debrecentől északra található, illetve a város közigazgatási határán belül is vannak részei. A Debrecen tüdejeként is emlegetett erdőség ritka állat- és növényfajoknak ad otthont, de a klímaváltozás miatt veszélybe került a fennmaradása.

A Nagyerdő az egykor összefüggő nyírségi erdők egyik utolsó maradványa, nála jelentősebb méretű a tőle északra fekvő böszörményi erdőség (benne a csodálatos gyöngyvirágos tölgyessel), illetve a gúti erdők a román határ közelében.

Első írásos említése 1214-es, egy ekkor keletkezett birtoklevélben szerepel már, mint tölgyes erdő. Sajnos az ősi fákat az 1950-es években kitermelték, de mára már felcseperedett egy 100-120 éves, illetve ennél fiatalabb, szép tölgyállomány.

Maga a szó szoros értelmében vett erdőség 10,92 km² kiterjedésű, szerencsétlen módon szinte pontosan félbevágva a Debrecent és Pallagot összekötő út által. Gyakoriak is errefelé a vadállat-gázolások, többnyire az őzek okoznak problémát. Pontosabban maga az ember, aki még ezt a kis életterüket is feldarabolta.

Az erdőt a 18. században parkká nyilvánították, majd 1939-ben 1. sorszámmal jegyezték be a védett természeti területek törzskönyvébe. Az országos jelentőségű védett természeti terület a Natura 2000 hálózat része.

A Nagyerdő Debrecenen belül lévő részén is számos védett fa és társulás található, de ez a zöldövezeti rész inkább a város lakóinak kikapcsolódását szolgálja. Az alábbi részeit szokás megkülönböztetni:

• Békás-tó
• Millenniumi játszótér
• Medgyessy sétány (neves írók, költők szobraival)
• Nagyerdei Gyógyfürdő
• Aquaticum Élményfürdő
• Nagyerdei Strand
• Csónakázótó
• Nagyerdei Kultúrpark
• Debreceni Vidámparki Kisvasút
• Jégpálya
• Sportcentrum
• Oláh Gábor utcai Sportcsarnok
• Nagyerdei stadion
• Ötholdas Pagony (Játszótér)
• Egyetemi park
• Botanikus kert
• Ködszínház

A Nagyerdő szélén lévő Diószegi Sámuel Oktatóközpontból indulnak ki a Gyöngyvirág és az Odvas keltike tanösvények. Ezeken keresztül ismerhetik meg a fiatalok Nagyerdő védelemre oly érdemes élővilágát.

Növények a Nagyerdőn

Az erdőség legfontosabb alkotóeleme a kocsányos tölgy, amely a homokbuckás, gyepes, erdős nyírségi táj legszebb társulásait hozza létre. A homoki pusztai tölgyesben az említett fő fafaj mellett gyakori alkotóelemek a kislevelű hárs, mezei juhar, vadkörte, illetve a fehér nyár és a rezgő nyár. Előfordul itt bőséggel erdei fenyő és a rendkívül káros és irtandó akác is.

A tölgyesekre jellemző gazdag cserje- és lágyszárúszint itt is sok őshonos és (sajnos vagy nem sajnos) invazív, betelepített fajnak is otthont nyújt. A kiváló fényviszonyokat nyújtó kettős lombkoronaszint alatt tenyészik a mogyoró, kökény, galagonya, kecskerágó, veresgyűrű som, fagyal, valamint a fákra felkúszó komló. Az akácos részeken nagy számban található bodza is.

Virágzó téltemető a debreceni Nagyerdőben (MTI Fotó: Czeglédi Zsolt)

A tisztásabb részeken hamvas szeder és erdei iszalag kúszik fel a fák törzsére.

A gyepszinten lágyszárú növények fajgazdagságát figyelhetjük meg, jellemző fajok a kétlevelű sarkvirág, a fehér madársisak, a nagy ezerjófű és a kontyvirág. A félszáraz részeken pázsitfűfélékkel találkozhatunk, vegyítve kisvirágú nenyúljhozzámmal és enyves zsályával. Májustól szeptemberig az erdőszéleken virágzik a debreceni csomorja és a berki bojtorján.

A Nagyerdő állatvilága

A Debreceni Nagyerdő védett állatfajoknak is menedéket nyújt. 2 fokozottan védett, 49 védett gerinces, valamint 39 védett gerinctelen állatfaj egyik utolsó mentsvára lehet a környéken a terület.

Az erdőben sétálva szinte állandóan hallani valamilyen madár énekét, közülük legfontosabb az örvös légykapó és az ökörszem, de cinegék és más verébalkatúak is előfordulnak itt. A fákat kopogtató fekete harkály és a nagy fakopáncs egyaránt otthonra lelt itt, de zöld küllővel és csuszkával is találkozhatunk, ha szerencsénk van. A ragadozó madarakat a héja, az egerészölyv és a darázsölyv képviseli, a kis héja sajnos egy ideje már nem költ errefelé.  A nagyerdei dolmányos varjak alkalomadtán a városba is bemerészkednek némi táplálékért.

A Nagyerdő védett rovaroknak is menedéke, legfontosabb az egyébként mára igencsak megritkult troxbogár, a nagy hőscincér és az aranyos bábrabló. A tisztásokon megfigyelhetünk sisakos sáskát és imádkozó sáskát a megannyi egyéb, szerencsére még tömegesen előforduló rovarfajok mellett.

Az erdő emlősfajokban sem mondható szegénynek, a vaddisznók olyan nagy számban élnek errefelő, hogy néha a városba is betévednek.

Az erdei séták alatt gyakran tévedhetünk a disznók által használt sáros dagonyázóhelyekre.

Az őzállomány szintén jelentős, előfordul még a Nagyerdőn róka, borz, nyest és mogyorós pele is.

Veszélyek

A Nagyerdőt leginkább az alábbi veszélyek fenyegetik:

Kiszáradás

A legeslegégetőbb probléma. A talajvíz az éghajlat szárazodásával folyamatosan, már évtizedek óta csökken. Varga Zoltán, a Debreceni Egyetem ökológusprofesszora az Azonnalinak azt mondta,

bizonyíthatóan a talajvízszint csökkenése miatt tűnt el a Nagyerdőről az uniós szinten is fokozottan védett díszes tarkalepke. E lepkefaj hernyója ugyanis csak nedves avarban tud áttelelni, ez a feltétel pedig már nem adott a területen.

Beszámolt arról is, hogy a hetvenes években készültek olyan egyetemi hallgatói szakdolgozatok, amelyek szerint már legalább fél évszázada megcsappant az éticsigák és más nedvességigényes csigafajok száma a Nagyerdőn, emiatt pedig a velük táplálkozó nagyobb futóbogarak állománya is jelentősen csökkent. Hozzátette, hogy

amikor tíz évvel ezelőtt egy parkolóépítés kapcsán a Nagyerdő Debrecen belterületéhez tartozó részén fel akarták mérni, hogy a hetvenes évek óta hogyan változott a futóbogarak állománya, azzal szembesültek, hogy azóta teljesen eltűntek onnan.

Arra, hogy a Nyírerdő Zrt-nek nincs tudomása közelmúltbeli fajeltűnésekről, az ökológusprofesszor annyit reagált, hogy monitorozniuk kellett volna az állat- és növényállományt. Arról ugyanis nem tud Varga Zoltán, hogy az elmúlt évtizedekben lett volna átfogó faunavizsgálat a Nagyerdőn. Ezt – véleménye szerint – a természetvédelmi kezelő Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóságnak el kellett volna készíttetnie.

Hozzátette: a gazdasági szempontok a természetvédelmi szempontokat mindig is felülírták a Nagyerdő környéki beruházások esetén.

A kiszáradás ellen megoldás lenne az 1976 óta létező CIVAQUA-projekt, melynek lényege, hogy a Tiszából a Berettyóba ömlő Keleti-főcsatorna vizéből pótolnák a debreceni Nagyerdőben keletkezett vízhiányt.

Invazív (nem őshonos, gyorsan terjedő) fajok térhódítása

A betelepített, vagy bevándorolt növény- és állatfajok kiszoríthatják az őshonosakat, és többnyire alacsonyabb szintű életközösségeket alkotnak. Gondoljunk csak a rettentően káros akác térhódítására, amely a kívánatosnál (0%) jóval magasabb arányban képviseltetni magát a Nagyerdő faállományában.

A kiszáradás hatására nemkívánatos gyomnövények is megjelentek az erdőben, életteret rabolva az őshonos lágyszárúaktól.

Illegális szemétlerakás

Lehet itt bármilyen figyelmeztető táblát kitenni, a környezetükre nem igényes, csak a saját pár négyzetméterükkel foglalkozó városiak között mindig lesznek olyanok, akik a könnyebb megoldást választják.

Debrecen, 2019. március 18.
Önkormányzati képviselõk szemetet szednek egy lakótelep melletti erdõben Debrecenben 2019. március 18-án. A helyi önkormányzat Fidesz-KDNP frakciójának tagjai csatlakoztak a március 24-ig tartó TeSzedd! – Önkéntesen a tiszta Magyarországért! hulladékgyûjtési akcióhoz.
MTI/Czeglédi Zsolt

A városvezetés és egyes alulról szerveződő csoportok tartanak itt rendszeresen szemétszedő akciókat, de gyökeres változást csak a lakosság szemléletváltása fog egyszer hozni.