Canal Grande – Velence „főutcája” és látnivalói
A Canal Grande (nevének jelentése: Nagy-csatorna) Velence városának legfőbb vízi útja, tehát a homokszigetekre épült város kvázi „főutcája”.
A turisták számára bőségesen kínál látnivalókat egy gondolázás a Canal Grandén. Ennek is köszönhető, hogy az „utca” meglehetősen forgalmas, szinte az év minden napján.
Korábban folyó volt itt
A Canal Grande valószínűleg egy régi folyómeder helyén hullámzik. A meder a jelenleg is meglévő észak-olaszországi Brenta folyó egyik ága lehetett. A folyó Trentino környékén ered, és a Velencei-lagúna déli részén éri el az Adriai-tengert.
Az ős-Canal Grande-mente már a római kor előtt is lakott terület volt, adriai-velencei népek éltek itt a Rio Businiacus nevű településen. Cölöpökre épített házakban laktak, és halászattal, valamint sókereskedelemmel foglalkoztak.
A Római Birodalom, majd a Bizánci Birodalom uralma alatt a lagúna népessége felduzzadt, és egyre nagyobb jelentősége lett. A 9. század elején a dózse áthelyezte székhelyét Malamoccóból a biztonságosabb „Rivoaltusba”. A kereskedelmi útvonalak követték a dózsét, és remek kikötőhelyet is biztosított számukra a mély, védett helyen lévő Canal Grande. A korabeli vízvezetékek tanúsága szerint a csatorna szélesebb volt, és a kicsiny, árapálynak kitett szigetek között folyt.
A Canal Grande forgataga
A csatorna S-alakban kanyarog a Ponte della Libertà csomópont és a Bacino di San Marco között, és Velence történelmi városmagját szeli ketté. Hossza 3,8 kilométer, szélessége 30-70 méter, átlagos mélysége 5 méter.
A Canal Grande szövevényes csatornahálózat központja. Számos kisebb vízi utca fut be ide, és köti be a város vérkeringésébe a külsőbb kerületekete is. A vízen szép számmal találunk gondolákat, amelyek egy turista számára még ma is kihagyhatatlan élménnyel bírnak, de egyre többen választják a modernebb vízibuszokat (vaporetto) és a magán vízitaxikat is.
A vízen teherszállító uszályok, valamint megkülönböztető jelzéssel (szirénával) közlekedő hatósági járművek (rendőrség, mentők, tűzoltók) is közlekednek. Helyi különlegességnek számítanak a temetkezési bárkák, amelyek az elhunytak földi maradványait szállítják Isola di San Michele-be, a várostól északkeletre fekvő szigetre, ahol a 19. század eleje óta Velence legnagyobb temetője található.
Látványosságok a Canal Grande mentén
Szeljük a vizet gondolával, vízibusszal vagy taxival, lesz mit nézni a csatorna mindkét partján. Amerre csak fordítjuk a fejünket, paloták, templomok, szállodák és látványos középületek sorakoznak, román, gótikus és reneszánsz stílusjegyeket ötvözve magukon.
A korai stílusjegyeket viselő épületekből viszonylag kevés maradt, de szerencsére sikerült például megőrzi, és a 20. században felújítani a Ca’ d’Oro palotát, amelyet a 15. században építettek Marino Contarini, Treviso püspöke számára. A palota díszes homlokzata azóta is a Canal Grande legnagyobb turistalátványossága.
A Palazzo Pesaro a klasszicista stílus szép példája. 1659–1710-ig építették, három évtizeddel tervezője, Baldassare Longhena halála után lett kész. A palotában jelenleg a Velencei Modern Művészetek Nemzetközi Galériája és a Keleti Művészeti Múzeum működik.
Hidak a Canal Grande fölött
A velencei főcsatorna vize fölött négy híd ível át. Legrégebbi és leghíresebb a Rialto-híd. A 16. században, Antonio da Ponte tervei alapján épített híd nagyjából a közepén szeli ketté a csatornát.
A Rialto-híd a Canal Grande fölött Velenceében.
Az Accademia-híd első verziója a 19. század közepén épült a csatorna keleti végén, hogy megkönnyítse a gyalogos közlekedést. 1932-ben egy először csak ideiglenesnek szánt fahídra cserélték, amelyet végül meghagytak, és acélszerkezettel erősítették meg.
Szintén 1932-ben épült a Scalzi-híd a Canal Grande nyugati részén, hogy Velence vasútállomását könnyebben megközelíthessék az utasok.
Legutóbbi, 2008-ban épült híd a csatorna fölött az Alkotmány-híd, Santiago Calatrava spanyol építész tervei alapján. A híd a megkönnyíti az eljutást a vasútállomástól a buszpályaudvar és a parkolókomplexum felé.