Az Aggteleki-cseppkőbarlang (Baradla-barlang)
Az aggteleki karszt barlangokban és zsombolyokban rendkívül gazdag terület. A triász időszakban keletkezett mészkőrétegek karsztosodása hatalmas barlangrendszerek létrejöttét eredményezte. E barlangok közül a Baradla nemcsak hazánknak, de Európának is legnagyobb és legszebb cseppkőbarlangja. A mintegy 22 km hosszú barlangrendszer 16 km-es szakasza hazánk területére esik, és kb. 7 km, a „Domica”-barlang néven ismert része szlovák területen van.
Hogyan keletkezik a cseppkő?
A cseppkőképződés nagyon érdekes és rendkívül hosszú folyamat. A barlang mennyezetén megjelenő kalcium-hidrokarbonátot tartalmazó vízcsepp megjelenése pillanatában jelentős nyomás alól szabadul fel, a szén-dioxid elillan, a mész kicsapódik. A lecseppenés helyén kiváló parányi mészgyűrű a mennyezetre tapadva lassan, folytonosan lefelé növekvő, ún. függő cseppkövet (sztalagtit) hoz létre. A talajra hulló vízcseppben is marad valamennyi mész, ezért felfelé is megindul az ún. állókő (sztalagmit) növekedése. Ha az álló és függő cseppkő összenő, akkor keletkeznek a formagazdag cseppkőoszlopok.
A Baradla háromszintes, ún. patakbarlang, föld alatti élővizei a Styx és az Acheron-patakok, melyek néha kiszáradnak, máskor óriási barlangi árvízeket okoznak.
A barlang híres formációi
A hatalmas termek remek képződményeiben gyönyörködhetnek a látogatók. Az Óriások terme, a hangversenyek céljára kialakított kitűnő akusztikájú Hangversenyterem méreteikkel és képződményeikkel lenyűgöző látványt jelentenek. Nagyon szép képződmény a „Mozdony”, a „Tigris”, a „Ponty”, az „Angyalszárny” vagy „Anyósnyelv”. A „Táncosnő” a Vörös-tói ág Janus-arcú képződménye (egyik oldalról valóban táncosnőnek látszik, de a másik oldalról inkább Sárkányfejhez hasonlít). A legnagyobb méretű, álló cseppkő a „Csillagvizsgáló”. Magassága 25m, súlyát pedig 911 tonnára becsülik.
A barlangnak három bejárata van. Aggteleken, a Vörös-tónál és Jósvafőnél. Az aggteleki tulajdonképpen a természetes nyílás, melyen keresztül már az ősember is közlekedett, mert a barlangban élt és oda is temetkezett. Cölöpépítményeinek és tűzhelyeinek nyomát a „Fekete-terem”, temetkezőhelyét pedig a „Csontház” őrzi. Az ásatások során fellelt több ezer hasított kőeszköz, vonaldíszes kerámia idézi ezt a kőkori időszakot. A gazdag bronz és vaskori leletek arra utalnak, hogy a barlang később is lakott volt. A kutatók aranyleletekre, a tűzhelyek hamurétegéből pedig 24 növényfaj maradványára bukkantak. Állati maradványokat is találtak, közülük érdemes megemlíteni a barlangi medvét.
A Baradla élővilágának feldolgozását Dudich Endre kezdte 1930-ban, így nyílt lehetőség az itt élő 262 állatfaj megismerésére. Ezek az állatok a barlangi életmódhoz nagyszerűen alkalmazkodtak. Látószerveik vagy elcsökevényesedtek, vagy teljesen visszafejlődtek, sőt egyes fajokon a látószerv nyomát sem találjuk. Testük elvesztette színezőanyagát, színtelen, áttetsző lényekké változtak. Az állatvilág zömét rákfélék képezik. Közülük az aggteleki vakrák a legismertebb, de említést kell tenni a különleges bogarakról, pókokról, férgekről, csigákról is. ezenfelül 108 faj, ún. barlangkedvelő állat az év, illetve a nap különböző szakában keresi fel a barlangot, egyébként a felszínre járnak élelemért. Ebbe a csoportba sorolhatók a legnagyobb termetű barlanglakók, a denevérek.
A növényvilágot színtelen gombák és penészgombák képviselik. Dudich Endre kezdeményezésére a barlang egyik ágában kialakított ELTE Földalatti Kutatóállomása folytatta azt a tevékenységet, amelynek eredményét közel 500 növény és állatfaj megismerésében összegezhetjük.
Hűvös és párás klíma
A barlang hőmérséklete átlagosan 10-11 °C, a levegő rendkívül páradús, párateltsége 95% körül ingadozik. A járatrendszerek levegőcseréjét a barlang önszellőzése biztosítja. A látogatók részére járdákat, védőkorlátokat, hidakat létesítettek, kiépítették és berendezték a Hangversenytermet, felújították a Csónakázó-tavat. Az aggteleki rövid túra és a Vörös- tó-Jósvafő középtúra útvonalának elektromos megvilágítása világszínvonalú.
A föld alatti járatokon és képződményeken kívül a nagy kiterjedésű védett felszíni terület is több érdekes karsztjelenség őrzője. Ilyen az aggteleki barlangbejáratnál a közel 50 m magas „Szálszikla”, az Aggteleki-tó, a jósvafői Vörös-tó és a közelében található, úgynevezett „Medvesziklák”, a sok helyen, nagy kiterjedésekben fellelhető karsztmezők, kalácskövek, töbörsorok stb.