Az 5 legfontosabb látnivaló Jordániában

0
(0)

Jordánia egész évben kiváló úticél lehet azok számára, akik a természeti szépségek mellett a történelmi emlékhelyeket is szívesen látogatják. Jordániát nyugaton Izrael és Ciszjordánia, északon Szíria, északkeleten Irak, délkeleten Szaúd-Arábia, délnyugaton pedig az Akabai-öböl határolja.

Éghajlat

A klíma északnyugaton mediterrán, de a csapadék itt is kevés (Ammán, a főváros: 270 mm/év). Dél és kelet felé pedig egyre inkább sivatagi éghajlatba megy át. A Holt-tengernél már csak évi 120 mm csapadékot mérnek. A hőmérséklet nyáron forró, nem ritkák a 40 fok fölötti maximumok, a tél viszont enyhe, napközben 12-14 fokot mérhetünk.

Top 5 látnivaló Jordániában

Petra

petra

Jordánia déli részén, a Holt-tenger és az Akabai-öböl között terül el Petra romvárosa. A település környéke már a kőkorban (ie. 9. évezred) lakott volt, 1500 körül a hurrik, később az edomiták népesítették be. Petra virágkorát ie. 200 – isz. 100 között élte. A virágzó kereskedelem megfelelő tőkét teremtett ahhoz, hogy a nabateusok egyedi építészeti remekeket: hatalmas kőből faragott templomokat, lakóépületeket, sírboltokat, fürdőket hagyjanak az utókor számára.

Ammán

Ammán

Bár Jordánia lakóinak többsége muszlim vallású, a fővárosban él egy 10 százaléknyi keresztény kisebbség. Ammán első írásos említése ie. 1200 körülre datálható, ekkor még Rabbath-Ammon néven emlegették, mivel itt volt az ammonita királyság székhelye. Később a Római Birodalom fennhatósága alá került, és Traianus császár alatt élte fénykorát, melyet a fennmaradt színház és fórum is bizonyít.

Holt-tenger

Holt-tenger

A Holt-tenger a világ legsósabb tava, sókoncentráció 33% fölött van. Ez tízszerese a világtenger átlagának. A tó medréhez fűződik még egy rekord: itt található a szárazföld legmélyebb pontja, ugyanis a vízfelszín 423 méterrel van a tengerszint alatt. Ráadásul fokozatosan süllyed: a ’60-as években még csak 394 méter mélyen volt.

A Holt-tenger annyira sós, hogy ha akarnánk, sem tudnánk elsüllyedni benne. Magasabb szintű élőlények nem élnek benne, de bakteriális szinten élővilága meglepően gazdagnak mondható. Bár a Jordán folyó táplálná, annak vizét lakossági ivóvíz-felhasználás céljából elterelték.

A tó vize több ezer víznyelő lyukon keresztül szivárog el a talajba. Ezek kialakulása valószínűleg annak köszönhető, hogy a felszín alatti édesvízrétegek elemésztik a sós talajt, és sorra szakadnak be az így keletkezett üregek.

Dzserasz

Dzserasz

Petra után Dzserasz (ókori nevén Gerasza) Jordánia második leglátogatottabb városa. Már a neolitikum idején is lakott volt, de városi rangot az ie. 4. században kapott az alapító szemita népektől. Virágkorát az itt keresztülhaladó kereskedő- és karavánutaknak köszönheti, időben ez az isz. 3. század körülre tehető. Miután a kereskedők útvonalai áthelyeződtek, a város lassú hanyatlásnak indult. A 13. századra gyakorlatilag lakatlanná vált, és egészen a 19. századig így is maradt.

A sok évszázados elhagyatottság pozitív hozadéka, hogy a római kori építmények meglepően jó állapotban maradtak fenn. Aki Dzseraszban jár, feltétlenül keresse fel a Zeusz templomát, Hadrianus diadalívét, az Északi színházat, az Ovális főrumot, Artemisz templomát, az Északi- és Déli-kaput, valamint a Déli színházat.

A város 1981 óta minden évben megrendezi a három hétig tartó Jerash-fesztivált. E programsorozat zenés és kulturális programokkal szórakoztatja az itt élőket és a turistákat egyaránt. Rendszeresen ellátogat ide a királyi család is.

Akaba

Akaba

Az ország déli kapuja a Vörös-tenger felé, egyben Jordánia egyetlen kikötővárosa is. Ősi neve Ayla volt. A 14. századig fontos kereskedelmi kapu volt Európa, Ázsia és Afrika között, de később veszített jelentőségéből, mert a kalifák Damaszkuszból Bagdadba tették át székhelyüket. Az 1869-ben megnyitott Szuezi-csatorna tovább rontott Akaba helyzetén, de 1917-ben váratlan fordulat történt. Faisal herceg szövetkezett az angol csapatokkal, és elfoglalta a várost az ottománoktól. Ekkor tűnt fel a híres Arábiai Lawrence (Thomas Edward Lawrence), aki nagy segítséget nyújtott az arab hadseregnek.

1954-ben megépült a kikötő, és ezt követően Akaba fejlődése töretlen. Egyre több szálloda, üdülőkomplexum nyitja meg itt kapuit a turisták előtt, akik számára nagy vonzerőt jelent a Vörös-tenger varázslatos élővilága.

 

Maldív szigetek: az Indiai óceán csodája

Fidzsi-szigetek: az utolsó emberevők hazája

Angkor, Kambodzsa gyöngyszeme

Jártál már itt? Értékeld ezt az úti célt!

Csak bátran!

Átlag 0 / 5. Szavazatok: 0

Egyelőre még nem érkezett szavazat

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük