A szegedi Fehér-tó csodái
Ha Szegeden jársz, egy kis városnézés után irány a szabad levegő, és gyönyörködj a Fehér-tó szépségében és egyedülálló madárvilágában.
Mitől annyira különleges?
A Fehér-tó egy Szegedtől nagyjából 9 kilométerre lévő, 14 km² területű szikes tó. Alig 80 méterrel magasodik a tengerszint fölé, ezzel Magyarország egyik legalacsonyabban fekvő pontja. Fokozottan védett terület, döntő része nem, vagy csak felvezetővel látogatható. A szegedi Fehér-tó a Kiskunsági Nemzeti Park, azon belül pedig a Pusztaszeri Tájvédelmi Körzet része.
Fotó: Wikipédia/Kalyob
A tó és a hozzá tartozó vadregényes nádrengeteg elsődlegesen az itt költő és átvonuló madárvilágáról és őshonos növényeiről nevezetes. Az ornitológusok mintegy 280 madárfajt figyeltek meg itt eddig, éppen emiatt a vizes élőhely a Ramszari egyezmény keretében is szigorú védelmet élvez.
Keletkezése, történelme
A tó – mint a szikes tavak többsége – az északnyugati szelek által kifújt mederben keletkezett. A száraz homok elhordásával sekély, lefolyástalan tómeder jött létre, amelyet a környékbeli vadvizek töltögettek. A tápláló vízfolyások egyre csak hordták bele a sót, amely a párolgással nem távozik, így a Fehér-tó idővel elszikesedett. A meder időnként kiszáradt, ekkor látványos sziksóvirágzás volt megfigyelhető.
A Fehér-tó első írásos említése 1075-ből való. Vízszintje az előző évszázadok során erősen ingadozott, a Tisza még a 19. század elején is rendszeresen elöntötte a tó környezetét. Mivel az árvizek Szegedet is veszélyeztették, 1872-ben megépítették a Fehér-tói csatornát, amely a Maty-éren keresztül Szentmihály alatt a Holt-Tiszába viszi a vizet.
Az 1930-as években az egykori szikes tavat halastórendszerré kezdték átalakítani. 1932-ben elkészült az Algyői-főcsatorna, amellyel szabályozhatóvá vált a vízszint. 1933-ban a tó déli részén kezdett üzemelni a halgazdaság, ennek hatására csökkent a szikes tájakra jellemző élővilág fajgazdagsága, cserébe édesvízi fajok kezdtek megjelenni. Szerencsére nem a tó teljes egészét adták át a gazdálkodásnak, az északi-északnyugati része eredeti állapotában maradt fenn. Ebben nagy szerepe volt dr. Beretzk Péter szegedi orvosnak, aki kutatásokat végzett itt, és azt javasolta, hogy legalább a tó egy része kapjon védettséget. 1936-ban helyi, 1939-ben pedig országos jelentőségű védett terület lett a Fehér-tó.
1943-ban egy újabb halastó létrehozásával újabb 100 hektárral csökkent az értékes élővilág területe. Ekkor építették meg a tavat kettészelő Majsai-főcsatornát, amelynek a fölöslegesnek ítélt vízmennyiség levezetése volt a feladata.
1969-ben a már 16 halastóból, 83 teleltető medencéből, 18 itatóból és 2 vízelosztó tóból álló rendszer a Szegedi Állami Gazdaság kezelésébe került. 1982-ben létrehozták az Új-tavakat, majd az egykori fertő területeit is gazdálkodás alá vonták.
1994 óta a tó egyszerre működik halgazdaságként és védett területként.
A szegedi Fehér-tó élővilága
Az ingadozó vízszint és az időnkénti kiszáradások dacára a tóban természetes állapotában is rengeteg hal élt. Így írt róla Móra Ferenc a Fehértó című művében:
„Mi az a Fehér-tó? Az Alföld legnagyobb szikes pocsolyája. Mikor jól érzi magát, ötezer holdas tenger, amely elér Szegedtől Kistelekig, félóráig megy mellette a gyorsvonat. Hal van benne annyi, hogy a puli is azt enné, ha bevenné a gusztusa sárízű halat. Nagy nyarakon eltűnik a tenger, s akkor végeláthatatlan sziksó sivatag lesz belőle, amely aztán szeret tengerrel álmodni.”
A Fehér-tó élővilága elsősorban madarairól nevezetes. Az egyetlen szabadon látogatható túrahelye a Beretzk kilátó nevű magasles, amely a Tisza-völgyi bemutatóháztól indulva érhető el a Sirály tanösvényen.
Ha szerencsénk van, az alábbi madárfajokat figyelhetjük meg, és kaphatjuk lencsevégre
Leglátványosabb mind közül a darvak vonulása, amelyet ősszel csodálhatunk meg itt. Késő ősszel a leeresztett halastavakban több tízezer fős kolóniák találnak éjszakai menedékhelyet. Az ezredfordulót követően örvendetesen emelkedett az itt megpihenő darvak száma, 2017-ben például 70 ezer példányt számláltak meg a Fehér-tónál.
Nagykócsag
A nádszegélyes részeken kiváló fészkelési lehetőséget találnak a réce- és vöcsökfélék, Leggyakoribb képviselőik a tőkés réce, barátréce, illetve búbos vöcsök és vörösnyakú vöcsök. A nádszigeteken megtalálhatjuk a szürke gémet, vörös gémet és újabban a pásztorgémet is. Költ itt a nagy kócsag, a kis kócsag és a kanalasgém.
Fotó: MTI/Kovács Attila
A nádi énekesmadarak jellegzetes képviselői az egész évben megfigyelhető nádi sármány és barkóscinege, valamint a csak költési időszakban itt tartózkodó nádirigó, cserregő nádiposzáta, foltos nádiposzáta, nádi tücsökmadár és fülemülesitke. Sokszor csak jellegzetes hangja árulja el a rejtett életmódot folytató bölömbikát.
Jelentős populációja él a Fehér-tónál a dankasirálynak és a szerecsensirálynak, továbbá költ itt a küszvágó csér és a jégmadár is.
Korábban költött, ma már csak átvonuló faj a székicsér, nagy goda, a gulipán és a gólyatöcs. Nyár végén megfigyelhető a lecsapolt tómedrekben a lócsér és kacagócsér. Ritkábban előfordul még a csigaforgató és a kőforgató is.
A Fehér-tó ragadozómadár fajai is említést érdemelnek. Fészkel a környéken a barna rétihéja, a halászsas, és a vándorsólyom is.
Programok a Fehér-tónál
Sirály tanösvény
A természetbarátok számára szervezett formában mutatják be a szegedi Fehér-tó történetét és gazdag madárvilágát. A 2070 méter hosszú, magyar és angol nyelven is kitáblázott tanösvény a Tisza-völgyi Bemutatóháztól indul, mely az E5. sz. főút 157-es kilométerénél található. Egész évben látogatható gyalogosan és kerékpárral is.
Legnevezetesebb látnivalója a Korom-sziget sirálytelepe, amelyet a XI. számú tó közelében felállított kilátótoronyból szemlélhetünk meg.
Fotó: knp.hu
A tanösvény érinti a szintén sok madárfajnak otthont és pihenőhelyet nyújtó Csaj-tavat is, ahol a tóra épített madárlesből 269 fajt is megpillanthatunk. Szakvezetővel, maximum 8-10 fős csoportokban látogatható a helyszín.
Állomások:
1. állomás: A Szegedi Fehér-tó.
2. állomás: Szikes tóból halastó.
3. állomás: A Fehér-tó madárvilága
4. állomás: Fészkek
5. állomás: Állatnyomok
Őszi darules
Az alföldi tájak nélkülözhetetlen őszi eleme a darvak vonulása. A krúgató, v-alakban repülő termetes madarak szinte feketére festik az égboltot, a Fehér-tó pedig remek éjszakai pihenőhelyül szolgál számukra. Gyakran több tízezer madár verődik itt össze.
Daruvonulás a Hortobágyon. Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
A daru egy Nyugat-Európától Kelet-Szibériáig húzódó területen költ rendszeresen, télen pedig délebbre húzódik az Ibériai-félszigetre, Franciaországba és Afrika északkeleti részére. Hazánkba is érkeznek telelővendégek a Baltikumból és Oroszországból.
A hazánkon átvonuló madaraknak terített asztalt biztosítanak a mezőgazdasági területek, az itt elfogyasztott magvak fontos energiát szolgálatatnak nekik útjuk folytatásához. A darvak a Hortobágyon október végén gyűlnek össze legnagyobb számban, majd létszámuk novemberben a Dél-Alföldön éri el a csúcsot.
A Fehér-tónál naplementére időzítik a szervezett darufigyelő túrákat, ahol távcsövet és szakvezetőt is biztosítanak. Ilyenkor a tó egyébként nem látogatható pontjaira is be lehet lépni.
Madárgyűrűzés
A szegedi Fehér-tavi Ornitológiai Tábor madárgyűrűzési munkájába a látogatók bármikor bepillantást nyerhetnek. Lehetőség nyílik az éves menetrendben meghirdetett gyűrűzési napokon részt venni, de egyéb időpontokban igényelhetű gyűrűzési bemutató is.
Ha módunkban áll, ejtsük még útba a közeli Ópusztaszert is, ahol a magyarság történelmi emlékeit láthatjuk.