A pákozdi ingókövek

A Velencei-hegységnek a Sár-hegy, Kancs-hegy, Sági-puszta, Öreg-hegy, Meleg-hegy közé eső része hazánk egészen különleges, úgynevezett gránitmorfológiai területe. Az egymáson fekvő, hatalmas gránittömbök közül a szél és eső együttes munkája kifújta, kimosta a kevésbé ellenálló kőzetrészeket, s a roppant sziklatömbök élükön állva, csak alsó szélükkel támaszkodnak az alattuk elhelyezkedő hatalmas tömbökhöz. Ha erős szél fúj, ebben a bizonytalan egyensúlyi helyzetben bizonyos mértékig ingó mozgást is végezhetnek anélkül, hogy eredeti helyükről eldőlnének. félelmetes, de páratlan élményt jelent egy-egy ilyen mozgó sziklaóriás.

A kőzetek jellegzetes felszíni formái a mállás, aprózódás, valamint a z egyéb lepusztulás folyamatok során jönnek létre. Vannak olyan kőzetek, amelyek szerkezeti tulajdonságuk miatt sajátos és az éghajlati különbségek szerint színeződő lepusztulást mutatnak. Ez utóbbi elsősorban a különböző összetételű gránitokra vonatkozik.

A gránit kvarcból, csillámból és földpátból álló, rétegezetlen kristályos kőzet. A lepusztulásformák kialakulásában fontos szerepet játszanak a gránitot átjáró repedések, hasadékok. Tömegét három repedésrendszer osztja négyszögletes hasábokra. ( A kőzetkihűlés felületével párhuzamos, ezekre merőleges és a keresztrepedések. )

A repedéseknek és a szemcsék nagyságának döntő szerepük van a lepusztulásformák létrehozásában. Vizsgálatok bizonyítják, hogy a speciális gránitelpusztulás-formák annál jellegzetesebbek, minél nagyobb a hasadékok távolsága egymástól és minél durvább szemű a gránit.

Mérsékelt éghajlaton az aprózódás helyébe a kémiai mállás lép, a gránit a hasadékok mentén és a felszínen is vastagon elmállik. A gránit alkotórészei közül a földpátokból agyag és koalin képződik, elmállik a csillám is, a kvarcból pedig homok lesz. Ez az agyagos-homokos málladék eleinte a lejtők lábánál és völgyekben halmozódik fel, később beborítja a tetőket is.

A gránit azonban nemcsak a felszínen mállik, hanem a négyszögletes hasábok hasadéka mentén is. A mállás a hasábok csúcsain és élein erősebb, mint a repedési hasadási síkok felületén. Így jönnek létre a gömb, ellipszoid és zsákforma képződmények, amelyeknek belsejében nem mállott el a gránit.

A kőzet belsejében tehát a kriptogenetikusan képződött gömbök, ellipszoidok, zsákformák a felszín fokozódó letarolása következtében a felszínre kerülnek. Ez főleg akkor következik be, ha a felszín növénytakarója nem sűrű. Leginkább a tetőkön, hegyhátakon csoportosan vagy egyesével találhatók ezek a kisebb-nagyobb „kőtuskók”. Az egymáson csoportosan elhelyezkedettek esetében egész labilis egyensúlyi állapot jön létre, ezek az ún. ingókövek.

Az erőteljes mállás kerekebb formák, a gyengébb mállás pedig kőzsákok, élesebb peremű oszlopok kialakulását segíti elő.