A debreceni Békás-tó – érdekességek, történet
A Békás-tó, vagy ahogyan sokan hívják, a Debreceni-tó a Nagyerdő városon belüli részén található, kellemes és látványos zöldövezetben.
A Békás-tó a park leglátványosabb része, de nem mindig nézett ki ilyen csilivilin. A debreceniek egy része a mai napig nosztalgiával gondol vissza a természetközelibb, vadregényesebb tóra, amelyen a ’70-es években még egy kis fahíd ívelt át. A híd az évtizedek alatt megkopott, így a tó átépítésével el is tűnt.
A Békás-tó közelében, a strand mellett egy másik, kisebb tó is volt a közelben, ezt azonban már betemették, és 1984 óta a termálfürdő található a helyén.
A debreceni Békás-tavat a fürdő vize és a sziklás csobogó táplálja. A csobogót az 1930-as években építetté, vize egy nyitható-zárható csapból folyik alá. A kis vízesés kedvelt találkahely, és ha télen megfagy, látványnak sem utolsó. Nyáron pedig a kánikulában hűsölhetünk a partján.
A Békás-tó megújítása
A debreceni városvezetés 2012-ben jelentette be, hogy a tavat a Nagyerdő megújítására kapott keretből helyre pofozzák. A város kétmilliárd forintot kapott a környék átépítésére, amely olyan jól sikerült, hogy szinte rá sem ismerni azóta a Békás-tóra. A megnövelt vízfelületű tavat 2014 augusztusában adták át.
A megújult Békás-tó vízfelülete 5 ezerről 7850 négyzetméterre nőtt. Mélysége 1,3 és 2,2 méter között változik. A tó partjához közel és a közepén átívelő hídnál jóval sekélyebb a víz, ezáltal a balesetek jelentős része megelőzhető. Sajnos így is történt már tragédia a felújított Békás-tóban.
A tavon átvezető stég két oldalán, azzal párhuzamosan 1,5 méteres beton-áteresz elemek segítségével redukálták a mélységet 30-40 centire. A tó környezetét 1800 tő mutatós, mocsári növényzettel ültették be, a beton területét pedig 11 ezerről ezer négyzetméterre csökkentették. A víz oxigénellátását szökőkutak is segítik, és telepítettek három úszó tó-levegőztetőt is.
A Békás-tó állatvilága
A debreceni Békás-tó legszembetűnőbb látványossága a színes halállománya. Döntően aranyhalak úszkálnak itt, vegyülve az azonos fajnak számító, ám hazánkban invazív ezüstkárászokkal. Megtalálható még a bodorka, vörösszárnyú keszeg, a szélhajtó küsz, és ha szerencsénk van, egy-egy méretesebb pontyot is megpillanthatunk.
A tóban számos békafaj talált otthonra, él itt kis- és nagy tavi béka, szaporodni jár a vízbe a zöld- és barna varangy. Otthonra lelt itt a mocsári teknős is, amely egyebek mellett a sérült, beteg halakat is elfogyasztja, ezáltal segíti a természetes szelekciót.
A vízimadárfaunát a tőkés récék képviselik legnagyobb számban, énekesmadárból pedig szintén nincs hiány. Széncinegék, verebek a leggyakoribb képviselőik. A tó körül megtalálható a dolmányos varjú és időnként a fattyúszerkő is.
Fotó: MTI/Czeglédi Zsolt
A tóban fürödni és horgászni is tilos. Fontos megjegyezni, hogy sem a halakat, sem a vízimadarakat nem szabad etetni. A halak számára nem megfelelő az a táplálák (jellemzően valamilyen pékáru), amit a „jószándékú”, de teljesen tudatlan emberek behajigálnak. Amellett, hogy betegségeket okozhatunk vele, a halak elkényelmesedését és elhízását is elősegíthetjük.
Az énekesmadarakkal ellentétben a vízi madarakat soha nem szabad etetni. E témakörben a Magyar Madártani Egyesület alapelveit kövessük, amelyek összefoglalva az alábbiak:
- a növényevő vízimadarak (récék, „kacsák”, ludak, hattyúk) táplálékát alapvetően a parton legelt fű és egyébb lágyszárú növény képezi, ami gyakorlatilag korlátlanul a madarak rendelkezésére áll télen és nyáron egyaránt (ha pedig mégsem, a madarak nem telepednek meg ott vagy elvonulnak onnan);
- éppen ezért az etetőhelyeken a madaraknak bedobált és hosszú ideje (hónapok, évek óta) fogyasztott, egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen „táplálék” diéta megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van („angyalszárny-betegség”);
- az etetőhelyek mesterséges táplálékkínálata (még ha ez a madaraknak megfelelőbb élelemmel is történik!) kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést;
- növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt;
- önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz;
- elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenza kapcsán jelent óriási kockázatot;
- szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt („elmocsarasodás”);
- növeli a fajok közötti hibridizációt;
- helyi patkányinváziót generál;
- rontja a madarak társadalmi megítélését, növeli az ember-madár konfliktushelyzeteket;
- a közvetlen fizikai érintkezés ránk, emberekre nézve is veszélyt jelenthet.
A tó körül
A Békás-tó közvetlen közelében padokat helyeztek el a pihenni, kikapcsolódni vágyó helyiek és turisták részére, de a nyugati és északi parton a fűbe is leheveredhetünk.
A százéves tölgyek által dominált erdőben darázsgarázst is kialakítottak, ezzel segítve a hasznos és a biológiai sokféleség megőrzése szempontjából is fontos rovarok megtelepedését.
A közelben található az Aquaticum gyógyfürdő, és számos vendéglátóhely. Kicsit távolabb a Ködszínház és a Víztorony kínál rendszeresen kulturális programokat.